„Az volt a terv, hogy összeszedjük a feltűnően népszerű életérzés dalok általános jellemzőit, de aztán elragadott a hév, és mi is írtunk egyet. Beleraktuk a csillagokat és más távoli dolgokat, szabadságot és annak ellentétét. Bölcselkedtünk, figyeltünk a rímekre, no meg arra, hogy ne legyen túl sok konkrétum - a Balaton azért így is becsúszott. (...)
Éljed a mát
Az óceán partján álltam és néztem, de nem
láttam az örök hullámzást, fejem
gondoktól nyüzsgött. Grüss Gott!
Most balatoni bodegában veszem a lángost;
körülöttem barátok, lányok, kezemben sörnyitó,
fröccsen, habzik - nem ambrózia, de létezik, iható.
refr.
Éljed a mát, ne féld a holnapot,
ami távol van, azt úgyse tudhatod!
Csaló, hűs csillagok fénylenek feletted,
de a szabadság csak itt dobban, tebenned.
Sziszegő szavakkal szívedet béklyóba ők fogják,
a jövő oltárárán a jelen helye - mondják;
áldozatot hozol, igát húzol, senyvedsz,
akkor jutalom, kitüntetés, rend lesz.
Hát nekem nem ez a rend, mondja bár megannyi
ember, hogy jelent jövőért kell eladni.
Öröm és szerelem vezeti az életet
belőlük születik minden, ha kérdezed.
Rímekbe foglalom, suttogom, kiáltom:
Keresd meg s foglald el helyed a világon!
A múlt a mosttal terhes, de az emlék
csak volt, mint a "lesz" is még nemlét.
refr.
Éljed a mát, ne féld a holnapot,
ami távol van, azt úgyse tudhatod!
Csaló, hűs csillagok fénylenek feletted,
de a szabadság csak itt dobban, tebenned.”