Hogyan válasszunk miniszterelnököt?

„A prezidencializálódás Európában a parlamentarizmus keretei között, de annak jelentőségét háttérbe szorítva zajlott. A 20. század második felétől megszűnik a politika klubjellege: a vezér egyre kiemelkedik a pártjából, a kormány kiemelkedik a parlamentből, és a miniszterelnök kiemelkedik a kormányból. Egyes volt és jelenlegi európai vezetők a szó szoros értelmében vezetik kormányukat, pártjukat, képviselőiket és az országot. A parlamenti képviselet már nem a csúcs, a többség nem ellenőrzi a kormányt, hanem végrehajtja, amit az előbbi akar. Az ellenőrzés az ellenzéké, és amint látjuk, biztosított az így is, hiszen a nagyformátumú európai kormányfők is leválthatók. Sőt, a kormánybukások, a kisebbségi kormányok, a koalíciós összezördülések mind azt bizonyítják, hogy van még parlament.

Az új folyamatok sem jelentik azt, hogy Európában megannyi »zsebdiktátor« jutna hatalomra. A konszenzusos politikának is megvannak az európai hagyományai, bele van kódolva a politikai rendszerekbe, és az amerikai mintában is élő (az amerikai elnök ugyanis nem verhet keresztül csak úgy bármilyen törvényt a két házon). Viszont a tömegdemokráciákban is van az igény arra, hogy a hatalomnak legyen arca, és sokak szerint épp a demokrácia az, ami nagyon igényli is a vezetést. A mediális tér pedig felértékeli a vezetők személyiségének jelentőségét. Tetszik vagy sem, személyiségekre, arcokra, stílusokra és vezetésre is szavazunk.”