Ez a demokráciadeficit

„Justin Amash és John Conyers a védelmi költségvetés tervezetéhez nyújtott be módosító javaslatot, amely a finanszírozás megvonásával korlátozta volna a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tevékenységét. (...) A kísérlet – mindössze tizenkét szavazattal ugyan (205–217 arányban), de – elbukott, miután a Fehér Ház vehemensen védelmébe vette a szökésben lévő titkosszolgálati informatikus, Edward Snowden által felfedett, az emberi jogokat nyilvánvalóan súlyosan sértő műveletet. A demokrata Obama-adminisztráció ráadásul John Boehner republikánus képviselőházi elnök személyében – akivel olyan nemzeti sorskérdésekben, mint az adósságcsökkentés, képtelen megegyezni – szilárd szövetségesre lelt. Az NSA-t vezető tábornok a hét elején körbelobbizta a törvényhozást, a »nehézsúlyú«, nemzetbiztonságra specializálódott képviselők és szenátorok pedig állást foglaltak, hogy a PRISM rövidítéssel emlegetett adatgyűjtési program pénzügyi támogatásának megvonása egy fontos terrorellenes eszköztől fosztaná meg az Egyesült Államokat. De mit is tanulhatunk, milyen következtetést is vonhatunk le itt, Európában e mozzanatból?

Mindenekelőtt azt, hogy az Egyesült Államok arcátlanul kettős mércét alkalmaz az emberi jogok tekintetében. Amikor sérelmet szimatol, vagy éppen láttat és kreál valahol a világban, képes katonai erő bevetésére, rezsimváltásra, emberek százezreinek – közvetve millióinak – feláldozására, százmilliárdok elpazarlására. Szövetséges országokat sem röstell megosztani és destabilizálni kifinomultabb, de gazdasági és politikai értelemben nemkülönben pusztító eszközökkel.

Amikor azonban Washington önnön maga lepleződik le, nem habozik szemrebbenés nélkül deklarálni, hogy a demokratikus társadalom biztonságának védelméről van szó azokkal szemben, akik »értékeink miatt gyűlölnek minket«. Az, hogy ki tartozik ebbe a körbe, természetesen nincs szigorúan meghatározva, hiszen az aktuális céloknak megfelelően jóformán bárkire ráhúzható ez a gumírozott ellenségkép.”