Eurovíziók

„2013 hűvös tavaszi napjaiban, szinte egy időben Európa-szerte egy-egy tragikus esemény borzolta a kedélyeket. Dél-Londonban Allahot éltető színes bőrűek a nyílt utcán lemészároltak egy szabadnapos brit katonát, majd videóüzenetben fenyegették a brit társadalmat és az államrendet. Párizsban hátulról szúrt le egy járőröző katonát egy arab ruhát viselő férfi. Svédországban a malmői Eurovízió popfesztiválja idején a nagyvárosi gettók dühös lakói autógyújtogatással eresztették ki a fáradt gőzt. A gyújtogatók többek között a svéd többség rasszizmusára panaszkodtak. De hiszen Svédország a legtoleránsabb országok egyike, ahol a progresszív társadalommérnökök megszerveznék az élet minden pillanatát! Még Svédországban sem tudott eredményt elérni a politikai korrektség paradigmája?

Egyre több országban szaporodnak a fentiekhez hasonló események. Az Egyesült Államokban (a szent szólásszabadságnak köszönhetően) és Európa innenső, maradibbnak címkézett fertályában talán nyíltabban lehet beszélni e civilizációs konfliktusokról. De a német nyelvű országokban és az egyre elborultabb társadalmi kísérletek helyszínéül szolgáló Skandináviában tényleg béklyóba került a közbeszéd, egyszerűen nem lehet nevén nevezni a dolgokat. Mintha különböző okok miatt, de beleragadtak volna a megvalósult orwelli újbeszélbe. Mihez tudott kezdeni a Breivik nevű rémmel Norvégia? Meddig tudja a svéd állam végtelen türelemmel pátyolgatni és kiszolgálni a beilleszkedni képtelen rétegeket?

Sűrűsödő egyedi akciókkal, tömeges zavargásokkal és jól kitervelt merényletekkel folyik egy furcsa háború Európa ellen. A rendészet és a terrorelhárítás keretében persze fellépnek a cselekmények ellen, de ez még nem oldja meg az alapproblémát: Európa kulturális, civilizációs önfeladását.”