„Ezeknek az országoknak más gyengeségeik is vannak: magas fiskális deficit, cél feletti infláció, stabilitási kockázatok (ami nem csupán a törökországi vagy brazíliai zavargásokat magyarázza, de az indiai politikai, illetve a választási rendszerrel kapcsolatos bizonytalanságokat is). A külső deficit finanszírozása és a komoly leértékelődés elkerülése érdekében a kamatokat emelni kell, vagy magasan tartani. A nagy ikerdeficittel küzdő, makrogazdasági szempontból sérülékeny feltörekvő országok így pénzpiacaikon és növekedési rátájukat tekintve is lefelé ható nyomással szembesülnek.
Ezek a tényezők magyarázzák tehát, hogy a BRICS-országok többségében és sok más feltörekvő piacon miért lassult a növekedés. Vannak ciklikus tényezők is, az államkapitalizmus, a kínai hard landing vagy az árupiaci szuperciklus vége azonban inkább strukturális jellegű. Emiatt több feltörekvő piaci országban a következő évtizedben lassabb lehet majd a növekedés, mint az elmúlt tíz évben volt – és csökkennek azok a túlméretezett hozamok is, amelyet a befektetők ezeknek az országoknak az eszközein (devizákon, részvényeken, kötvényeken, árupiaci termékeken) elértek.
Természetesen a jobban irányított feltörekvő piaci gazdaságok némelyike továbbra is gyors növekedést mutathat. De a BRICS-országok közül több – más feltörekvő gazdaságokkal egyetemben – meglehet, hogy erős falba ütközik, és ez a növekedésre és a pénzügyi piacokra is súlyos csapást mér.”