Kiszállt a kocsiból, és már ütötte is a bringást

„Előttem tekert egy srác, mellettünk autók, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva, iniciáléval az elején. Nem tudni, miért, a tizenöt-húsz méterrel előttem haladó tag a bringán egyszer csak keményen belassított, a jobbra tartást kukába dobva a sáv közepére sodródott, lelassított, picit tökölt, feltartva a forgalmat is. Kicsit lassítani kellett, öt levegővételnél tovább nem tartott a dolog. Erre kétszáz méterrel később azt látom, hogy az egyik autós leparkolt a járdánál, majd kiugorva a szaros kocsijából, vadállatként ront rá az éppen oda érő bringás tagra, és már üti is. A dulakodás után szerencsére a srác el tudott hajtani.

Láttam én már sok mindent, de az erőszak ilyen kirobbanó és nyílt megjelenése azért megint csak elgondolkodtatott és annak megfelelően el is szomorított. (...)

Ugyan azt írtam korábban, hogy nekem több bosszúságot okoznak a bringások, mint az autósok, de nagyon régóta tekerő ismerőseimből csak úgy dőlnek az autós sztorik. Egy percig sem kételkedem szavaikban, mivel az a kivagyiság és ököljog, amiről már annyit írtam, az élet minden területére beette magát.”