„Nem féltem én Bezákot, mert ha egy érseknek nem jut pápai igazságszolgáltatás, de még egyetlen egy árva, megveszekedett válasz sem, az nem jelenti azt, hogy nem jut neki égi igazságszolgáltatás sem. Bizonyára az Úrnak más tervei vannak vele, mint a szlovák püspöki karnak...
Csakhogy amíg – Orosch kinevezéséig – respektálta a hallgatásra ítélést, most már – lásd a hazai r.k. egyház politikai dilettantizmusát – nincs miért hallgatnia. Cáfolat híján egyre evidensebb, hogy az egyház palástolni akarja a gyanús pénzügyeket – nem szerez vele jó pontokat. És ha eddig valaki nem értette, miként lehetséges, hogy az önálló Szlovákia történetében az egyházi vezetőkkel mindig gyanúsan jó viszonyt ápoltak a legbalosabb (értsd, errefelé történelmileg legegyházellenesebb) kormányok, azok, amelyeknek a tagjai a múltban CSKP-tagokként aktív egyházellenes és ateista politikát folytattak, most már értheti. Kábé a nyugalom fejében az egyház vezetése támogatta ezeknek az egytől egyig nacionalista kormányoknak a nemzetpolitikáját. A nacionalizmus még az antagonisztikusan világnézeti ellentétet is képes (volt) felülírni. Márpedig