Voltaképpen a Duna a haza

„Ahogyan a bejegyzés kölcsönzött címében is olvasható: voltaképpen a Duna a haza. Folyónk, amely országhatárok mentén, számos magyarok lakta országon folyik át, ahol a szűken vett határon túli magyarok laknak. Szlovákia, Románia, Szerbia egyaránt »kap« belőle. A Dunán végighajózni egyúttal 93 000 négyzetkilométeren túli magyar történelmen történő átutazást, a hömpölygő eseményeket, a partról integető határon inneni és túli magyarokat jelenti. Voltaképpen a Duna a haza.

Ilyen utazásokra volna nekünk szükségünk, párbeszédbe lépni a másikkal, kolozsvári, dunaszerdahelyi vagy éppen újvidéki magyarokkal, megismerni egymást, tanulni egymástól. Az emberi kapcsolatok – amelyek nélkül nincs olyan hogy haza és hazaszeretet vagy valahova tartozás – bonthatják le annak a képzelt Nagy-Magyarországnak falait, amelyet a politikusok egy része a határon innen és túli magyaroknak kényszeredetten álmodnak. Kényszerképzetek hazája helyett valódi hazára, valós, befogadó Magyarországra van szükségünk.

Biztos vagyok benne, hogy sokan vágyunk erre, történelmünk ugyanakkor elfojtásokkal és traumákkal terhes. Ki kellene végre beszélnünk őket, hogy megkönnyebbülten érkezzünk meg a közös hazába. El kell fogadnunk: ahány magyar, annyi haza-kép él velünk, de mégis van egy közös hazánk. Az valakinek a Duna, másnak Magyarország vagy Magyarországhoz tartozás. Egyetértek Garaczi László gondolataival: »ma mindenki rendelkezik egy darab saját, különbejáratú, privát hazával. Szerinte mégsem a különböző nézőpontok okozzák a problémát, sokkal inkább a másik hazafogalmával szembeni idegenség.«”