„Még a pap is a meccsről prédikál a templomban” – a Fradi ágán lévő Real Betis meglepő magyar szálai

Horváth Gergely Áront korábban sportriporterként, televíziós és rádiós műsorvezetőként ismerhettük, de a fiatal kommunikációs szakember egy ideje a spanyol Real Betis nemzetközi koordinátoraként dolgozik. A sevillai klub és az andalúz kultúra szerelmeseként mesélt a Mandinernek a csapat legutóbbi történelmi európai meneteléséről, a lenyűgöző Manuel Pellegriniről és jobbkezéről, az exdiósgyőri Fernando Fernándezről, a Betis jelenleg is íródó fénykoráról, és még érdekes magyar-spanyol utánpótlás-kooperációkról is. Az egyesület egykori legendás magyarjairól pedig könyvet is ír Kuzman Józseftől kezdve Szusza Ferencen és Ladinszky Attilán át Dunai Antalig. A téma már csak azért is aktuális, mert a tavalyi szenzációs Konferencialiga-ezüstérme után idén az Európa-ligában is menetelő, a főtáblát a 4. helyen záró Betis éppen a Ferencváros ágán van a nyolcaddöntőben, vagyis a következő körben akár egy magyar-spanyol párharc is összejöhet a két patinás zöld-fehér együttes között...

A Real Betis és a budafoki utánpótlás különös összefonódása

Létezik egy kevéssé ismert, ám annál érdekesebb magyar-spanyol futball-együttműködés, méghozzá a Budafoki Tehetségközpont és a tavalyi Konferencialiga-döntős Real Betis között, amelynek a tető alá hozásában Önnek is nagy szerepe volt. Ez mégis hogy jött?

Korábban kommunikációs vezetőként dolgoztam a BMTE első csapatánál, és amikor felvetődött a lehetősége annak, hogy a Betis az utánpótlás szintjén együttműködjön egy magyarországi partneregyesülettel, egyből Budafokra gondoltam. Tudtam, hogy a Budafoki Tehetségközpontban tudatos szakmai koncepció mentén zajlik az utánpótlás-nevelés, és a sportbeli fejlődés mellett jelentős hangsúlyt fektetnek a közösségi és emberi értékek átadására is. Ez a gondolkodásmód és értékrend hasonlít arra, amit a Betis képvisel, és ezek jelentik az alapját a közös munkánknak. A feladatunk az, hogy megtaláljuk azokat a pontokat, ahol a kölcsönös tudásmegosztásra épülő szakmai partnerség leginkább hasznosulni tud. Megismerve a budafoki labdarúgás jó százéves hagyományait, és a Tehetségközpontban Pacsi Bálint vezetésével immár öt éve zajló szakmai munka hátterét, 

Hiszünk abban, hogy az andalúz futballtudás csak akkor lesz valóban működőképes Magyarországon, ha azt a helyi sajátosságokhoz és struktúrához igazítjuk. Mindkét fél tisztelettel, alázattal és tanulni vágyással vágott neki a feladatoknak, és az első, 2029-ig tartó időszakban közösen azon dolgozunk, hogy értéket teremtsünk Budafok, valamint a magyar labdarúgás számára. Az első érdemi következtetéseket ekkor lehet majd levonni.

Nyilván zongorázni lehet a különbséget a spanyol és a magyar utánpótlás-nevelés között – korábban például úgy fogalmazott, „ami itthon akadékoskodás, az Spanyolországban alaposság.” Ezt próbálják ellesni a Betistől?

A fent idézett mondat tapasztalataim szerint az élet más területeire is igaz. Ha konkrétan a futballról beszélünk, a legmarkánsabb különbséget a részletekben látom. A Betis utánpótláscsapatai hasonló edzésgyakorlatokat és edzésjátékokat végeznek, mint a kiemelt magyarországi műhelyekben. A különbség ezek végrehajtásában, az intenzitásban, a hozzáállásban, az edzésidő lehető leghatékonyabb felhasználásában rejlik. 

A fejlődéshez, a szintlépéshez ki kell lépni a komfortzónából, és olyan környezetet kell kialakítani, ami az edzés minden percében erre ösztönzi a játékosokat is. Budafokon a szakmai cél egyértelmű: magyar válogatott játékosokat nevelni. A pedagógiai cél pedig ugyanilyen fontos: egészséges, értékes, futballszerető embereket adni a társadalomnak.

Azért nem egyszerű úgy, hogy közben a kulturális közeg, a mentalitás is ég és föld.

Hiszek abban, hogy lépésről lépésre ez is formálható. Decemberben, amikor a budafoki vezetők Sevillában jártak, saját szemükkel láthatták például, hogyan viselkednek ott a szülők egy utánpótlás-mérkőzésen. Amikor a kapus a saját kapujába „ügyetlenkedett” egy labdát, egyetlen rossz szó sem hangzott el a lelátóról. Néhány perccel később viszont tapsvihar tört ki egy pofonegyszerű védése után. A meccs végén mindenki összekapaszkodott és együtt énekelt a gyerekekkel. 

Budafokon például már korábban meghatározták, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy szülő sértő megjegyzést tesz a mérkőzés bármely résztvevőjére. Először a saját gyermeke figyelmezteti, akit a második alkalomnál lecserél az edző. Ha ez sem hoz változást, a klub és a család útjai elválnak egymástól. Szigorúan hangzik, de higgyék el, működik.

Irigyelnivaló életfilozófia: az örökké pozitív andalúz attitűd

Akkor most már elárulhatja, hogyan került egyáltalán Sevillába, és miért pont a Betis lett a szerelemcsapata?

Nyolc éve, egy andalúz körutazás során ismertem meg közelebbről a Betist, és azonnal éreztem, hogy egy életre szóló kötelék kezd kialakulni. Beleszerettem a közegbe, a kultúrába, ami a klubot körülveszi, és ahogy teltek az évek, egyre több barátom lett – kezdetben a szurkolók, majd később a vezetők, dolgozók körében is. A kettőt egyébként nem is feltétlenül lehet különválasztani, mert a Betisért dolgozni nem munka, hanem szenvedély.

Ez a fajta mentalitás, amit említett, spanyol vagy inkább kimondottan andalúz sajátosság?

Egyértelműen az andalúz életfelfogás része. Spanyolország nagy és sokszínű ország, területenként eltérő vérmérséklettel és habitussal. Andalúzia egyszerűen egy ilyen hely: nyitott és pozitív szemlélet jellemzi, az emberek barátságosak, és nagyon tudják élvezni az életet. 

Ez a szellemiség jellemző a Betisre is. Ha a trófeák számát tekintjük, nem tartozunk a legsikeresebb spanyol klubok közé, éppen ezért képesek vagyunk értékelni a legkisebb sikereket is: egy-egy gólt, vagy egy látványos Isco-cselt. Mi, béticók őszinte szenvedéllyel élünk meg minden pillanatot, a pályán elért eredménynél pedig sokkal fontosabb a klubhoz tartozás érzése. 

El tudom képzelni, egy ilyen közösségben mekkora kuriózum egy magyar srác, aki él-hal a kedvenc klubjukért, eljár a meccseikre, bérletet vesz, könyvet ír róluk…

Jólesik az a szeretet és tisztelet, ami a Betis városában körülvesz. Ez a klub tényleg egy nagy család. Csak egy egyszerű példa: nemrég találkozhattam az 1977-es Spanyol Kupa-győztes csapatunk játékosaival, hogy a készülő könyvemhez interjúkat készítsek. Amikor beléptem az étterembe, olyan legendák előtt álltam remegő lábakkal, mint José Ramón Esnaola, Julio Cardenosa vagy Rafael Gordillo, akiket Spanyolország-szerte mindenki ismer. 

A könyvre még természetesen visszatérünk, de előbb árulja el, mégis mekkora a városon belüli rivalizálás a Sevilla és a Betis között?

Sevilla egy kétpólusú világ, itt csak elvétve találni Real Madrid vagy FC Barcelona-drukkereket. Mindenki a helyi csapatoknak szurkol, ez része a városi kultúrának, a rivalizálás pedig tüzes és szenvedélyes. A derbi hetében minden a mérkőzésről szól, az utcákon, a bárokban, a munkahelyeken és az iskolákban is a futball a téma. Sőt, 

Ez az idény legfontosabb kilencven perce. Az elmúlt két évtizedben a piros-fehérek voltak sikeresebbek, elég csak a Sevilla hét európai kupagyőzelmére gondolni, amit állandóan az orrunk alá is dörgölnek... 

A Diósgyőr kispadjáról spanyol topcsapat élére?

Jó tíz éve még a másodosztályt is megjárta a Betis, mostanra viszont már nemcsak a spanyol, hanem a nemzetközi porondon is tényező. Mi változott ennyire markánsan?

Ami a hátteret illeti, a gyerekkora óta bético klubelnök, Ángel Haro és José Miguel López Catalán színre lépését említeném, akik gazdaságilag stabilizálták és fejlődési pályára állították a klubot. 

A chilei mester – aki korábban a Villarrealt és a Málagát is a Bajnokok Ligájába vezette, a Manchester Cityvel pedig Premier League-et nyert Angliában – egészen más szintet képvisel, mint az elődjei. Lenyűgöző tudással és tapasztalattal rendelkezik, kiváló pedagógiai érzékkel kezeli az öltözőt, kifelé pedig a legnagyobb krízishelyzet közepette is nyugalmat és határozottságot közvetít. Bár nemrég 2027-ig meghosszabbította a szerződését, nagy kérdés, hogy mi lesz azután: 

S ami a játékosokat illeti? Elvégre tele a keret korábban spanyol és európai topcsapatokban játszó klasszisokkal. 

Ez is fontos része a szintlépésnek. Az olyan válogatott klasszisok, mint 

A világszerte jól ismert nevek mellett nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az előző idény során kilenc saját nevelésű fiatal mutatkozott be az első csapatban. Ez fontos visszajelzés az utánpótlásban zajló munkáról. A Betis fenntartható klubmodelljének lényeges eleme a játékosértékesítés, azaz a „nevelj, vagy vásárolj olcsón, és adj el drágábban” elv, amely a nyilvánvaló pénzügyi korlátok mellett is lehetővé teszi, hogy az együttes versenyképes legyen a hazai és a nemzetközi porondon egyaránt.

Naiv kérdés, de a tavalyi Konferencialiga-menetelést, a Chelsea elleni döntőt és végül az ezüstérmet hogyan élte meg a klub és a drukkerei?

Fantasztikus élmény volt elejétől a végéig – az európai kupadöntőbe jutás pedig klubtörténeti sikert jelentett. Mondogatták is az idősebb, sokat megélt szurkolók, hogy a legszebb álmaikat is felülmúlta ez a menetelés. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a tizenhét mérkőzés közül tizenkettőn személyesen jelen lehettem. 

A lefújás utáni pillanatokban még érezhető volt a csalódottság a lelátón, néhány könnycseppet elmorzsoltunk, de ez az érzés hamar átfordult büszkeségbe. Egész Európa láthatta, hogy a béticók milyen szenvedéllyel szeretik a klubjukat.

Térjünk rá végre a könyvére: hogy halad vele, miről szól majd egész pontosan?

Ha minden a tervek szerint alakul, még idén megjelenik a könyv. Nem egy hagyományos sportenciklopédia lesz száraz adatokkal és eredményekkel. Sokkal inkább egy izgalmas utazás az andalúz kultúrában a futballon át, és a Betis korábbi magyarjai, 

• Kuzman József, 
• Szusza Ferenc, 
• Ladinszky Attila és
• Dunai Antal 

sevillai történetein keresztül. Flamenco, gasztronómia, bikaviadalok, nagyheti körmenetek, tavaszköszöntő ünnepek – minden, ami része Andalúzia, és ezáltal a Betis identitásának. A kulturális kedvcsináló mellett szeretnék méltó emléket állítani a klubhoz kapcsolódó honfitársaimnak, akik közül Kuzmanról például kevesen tudják, milyen kiváló, sokoldalú futballista volt. 

A projekt második szakaszában szeretném spanyolul is kiadni a könyvet, rávilágítva azokra a történelmi eseményekre – például az '56-os forradalom hatásaira –, amelyek ismerete nélkül a magyar labdarúgás korabeli és jelenlegi helyzete is nehezen értelmezhető. Remélem, hogy a Budafok és a Betis együttműködésének koordinálásához hasonlóan a könyvvel is sikerül értéket teremtenem.