„Egyik francia csoport se tartja magát szélsőjobboldalinak, azaz majd valamely felettes szerv fogja talán eldönteni, mely társaságok ellen kell könyörtelen harcot viselni, s melyek maradhatnak. Franciaország manapság éli a szélsőjobb terror ismételt virágzását, állítólag a homoszexuálisok házassága ellen békésen tüntető tömegben is voltak néhány százan, akik utána összecsaptak a rendőrséggel; nos, ők fenyegetik a békés köztársaságot, Valls szerint egyenesen meg akarják dönteni. Csakhogy az említett tüntetéseket a katolikus egyház szervezte számos más civil szervezettel együtt, így nem is olyan nehéz eljutni addig, hogy legalábbis gyanúsan szemléljék a templomba járókat.
Ne feledjük, az azonos neműek törvény által elfogadott egybekelése a szocialista kormány egyik legfőbb törekvése volt, még a franciáknak is túlzásnak tűnt az elkötelezettség, ahogy a kabinet a tömegtüntetések ellenére végigverekedte az alsó- és felsőházon a törvényjavaslatot. Ezzel a logikával bármikor veszélyesek lehetnek mindazok, akik részt vettek a tiltakozó gyűléseken, esetleg nem értenek egyet a melegházasság engedélyezésével, főként mert a most megölt fiatalember éppenséggel melegjogi aktivista is volt. A lehetőségek szinte határtalanok! A Nemzeti Front szinte adja magát, a szélsőjobboldali, meglehetősen népszerű párt azonnal tagadta, hogy bármilyen kapcsolatban állna a gyilkos szkinhedekkel, s az általa ismert bőrfejűek sincsenek semmiféle viszonyban a Clément Méricet agyonverő szörnyetegekkel. A vizsgálat majd eldönti.”