Terror vagy megfigyelés?

„Ma már a legtöbb demokratikus ország törvényhozói elfogadtak olyan törvényeket, amelyek felhatalmazzák a kormányt a polgárok valamilyen szintű megfigyelésére. A 2000-es években különböző terrorcselekmények nyomán a Patriot Act-hez hasonló törvények léptek érvényben Kanadában is, és kontinensünkön az Egyesült Királyságtól (ahol ráadásul a világon a legmagasabb az egy főre jutó térfigyelő kamerák száma) kezdve a skandináv államokon keresztül egészen Olaszországig.

Ezeknek a törvényeknek a támogatói azt sugallják, hogy választanunk kell: az utcákon szabadon rohangáló terroristákat akarunk, vagy a biztonságunk érdekében elviseljük a teljes és ellenőrizhetetlen kormányzati megfigyelést? Magának a terrorveszélynek a létezését senki sem vitatja, a kormányzat részéről igazolható a tömegmegfigyelési eszközök használata. Elfogadható az az érvelés is, hogy a rendőrség ezen eszközök hiányában nem elég hatékony a megelőzés terén.

Az viszont igenis kérdés, hogy a megelőzése érdekében alkalmazott megfigyelési technikák arányban állnak-e a terrorizmus súlyával. Miközben a terror, mint önkény elleni harc a jelszó, ma Amerikában a kormány szemében nincs különbség a törvénytisztelő polgárok és a törvényszegők között, mert mindenkit potenciális terroristaként tartanak számon. Számtalan esetről tudunk, amelyek megmutatták, hogy potenciális terroristának lenni egyet jelent a teljes kiszolgáltatottsággal, ártatlan polgárok alapvető emberi jogainak megsértésével. Az Electronic Frontier Foundation adatai szerint összességében körülbelül 40 ezer esetben történt visszaélés csak a Patriot Act miatt az Egyesült Államokban.”