Irány a szakadék

„Ünnepelni semmi ok. Aggódni annál több. Az Európai Unió szerdai döntése után a magyar politikai elit belátásán múlik, milyen gazdaságpolitikát folytat. Egyszerűbben: minden akadály elhárult az elől, hogy Magyarország ismét felgyorsítson a szakadék felé vezető úton. Az keveset mond, hogy a rendszerváltás óta eddig minden egyes lehetséges alkalommal elszúrtuk. 

A felelőtlen gazdaságpolitika a génjeinkbe ivódott. Ösztönné, identitásunk részévé vált. Több mit negyven éve űzzük a húzd meg, ereszd meg sportot. A Kádár-korban élünk ma is. Magyarország az elmúlt négy évtizedben csak akkor nem költekezett erején felül, ha ezt valaki diktálta neki. Magyar politikus csak akkor volt hajlandó befejezni az osztogatást, ha valaki ráparancsolt. A piac finom jelzései általában elégtelenek ahhoz, hogy a magyar döntéshozók belátással legyenek – ehhez minimum kell az IMF, az EU, de legjobb, ha a német kancellár szól.

A magyar politikai elit minden egyes korszakban akkor, és csak akkor kezdte el a szükséges korrekciót, amikor kettős prés alá került: a gazdasági kényszer mellett politikai nyomás is volt rajta. Legyünk igazságosak: a szigor általában azután is folytatódott, hogy a szorítás enyhült, de nem sokáig. Ha megszűnt a kényszer, előbb-utóbb lazítottunk. Indok mindig volt – mint egészséges férfinak a szexre (mert rég volt, mert most volt, mert mondták, mert szeretném, mert esik, mert süt, mert választások jönnek, mert az után vagyunk). Ezért tartunk ma ott, ahol.”