„Miért nincsenek itt hősök? – kérdezi Kerényi Imre a Hamlet után, és bár ezt a futóbolondot kár volna túlértékelni, ezzel a pregnáns kérdéssel nincs egyedül. (...)
Mármost Hamlet nem Popeye, általában Shakespeare sokkal bonyolultabb, mint a Popeye-mesék, és a kettő fogyasztása között többnyire életkori különbséget találunk, vagyis háromtól nyolc éves korig mennek ezek a kétdimenziós hősök, aztán jöhetnek a hús-vér figurák, akik nem győznek mindig, nem látnak mindent előre, és a hőstetteik mellett esetleg korruptak vagy depressziósok. Időnként viszont beleböffent ebbe az organikus fejlődésbe a politika, így például az ötvenes években a felnőtteket is szuperhőssé tupírozott vöröskatonákkal, kolhozparasztokkal és hengerészekkel etették.