Az ellenzék legnagyobb gondja nem az összefogás hiánya. Hanem a szavazóké.
„Az ellenzék legnagyobb gondja nem az összefogás hiánya. Hanem a szavazóké. Bár a közvélemény-kutatási adatok ellentmondásosak, – a Tárki például márciusban az MSZP-t történelmi mélyponton, az Együtt-PM-et erősödésben találta, míg mondjuk az Ipsos izmosodó MSZP-t, és gyengülő Együtt-PM-et mért –, egy dologban valamennyi vizsgálat egyetért. Ez pedig az, hogy az ellenzéknek DK-stul, Bokrosostul, Fodorral, Schmuck Andorral együtt is kevesebb támogatója van, mint a kormányoldalnak. És hogy az egyetlen életszerű stratégia az ellenzék számára, ha meg tudja szólítani a pártválasztásában és szavazási hajlandóságában bizonytalan, 45-51% közé mért közönség lehető legnagyobb részét. Az ellenzéki siker tehát elsősorban nem azon múlik, hogy hogyan fogunk össze (bár az összefogásra szükség van, ez nem kétséges), hanem azon, hogy hogyan tudunk magunk mellé állítani körülbelül félmillió embert, aki egyelőre nincs itt. Erre kell választ találni.
Gyurcsány Ferenc válasza az, hogy egy Bokros Lajossal kiegészített Gyurcsány-kabinet, amely büszkén kiáll a 2004-es népszavazás, illetve a 2006 őszi rendőri túlkapások védelmében (»Nem kell bocsánatot kérni 2004-ért, 2006 őszéért.« – hangzott el tegnap) ellenállhatatlan vonzerőt fog gyakorolni azokra a százezrekre, akik 2010-ben a szocialisták kormányzása felett érzett felháborodásuk okán a Fideszre szavaztak, de mára a jelenlegi kormányoldalból is kiábrándultak.
Félreértés ne essék, én több szempontból is értem Gyurcsányt. Egyfelől politikai túlélése másképp nem biztosítható, mint egy ilyen nagy összefogásban. Másfelől mindannyian érezzük a már létező ellenzéki szavazótábor felől a várakozást, a nyomást az összefogásra. Aki valaha öt percnél többet töltött ellenzéki lakossági fórumokon, találkozókon, az pontosan tudja, micsoda igény van a szimpatizánsok részéről az összefogásra. Hogy végre együtt legyünk, sokan legyünk, mutassunk erőt közösen. Nem lebecsülendő ez az elvárás. Hiszen meg kell tartani az ellenzéki szavazók hitét abban, hogy lesz valamilyen együttműködés (hiszen e nélkül valóban nem lehet megszerezni a többséget), és így van esélye a kormányváltásnak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Tényleg, ezt gondolja Lendvai Ildikó?
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Dimitro Kuleba szerint Kijevben mindenki azért imádkozik, hogy Orbán Viktor elveszítse a választást.
Repülőtéri dolgozók sztrájkjai, csomagkezelési fennakadások és új uniós határellenőrzések nehezítik a karácsonyi utazást: több országban akár órákig tartó késésekre is fel kell készülni.
