Így talált rá a régi-új ellenségekre: a »gátlástalan« szolgáltatókra. Akik képesek voltak megtámadni a kormány nagy tervét, a rezsicsökkentést, és akik javára volt képes ítélni – a kormány ellenében – az igazságszolgáltatás. Ellenük lép fel most a kormány, méghozzá a nép nevében (és annak segítségét kérve), de nagyrészt saját érdekeitől vezérelve. Hiszen ha sikerrel járnak, lesz egy kézzel fogható eredménye négyéves kormányzásuknak, amire fel lehet építeni egy kampányt 2014-ben. Bár azért azon el kellene gondolkodni, hogy az általuk mindig hivatkozott adat, miszerint Európában arányaiban nálunk a legmagasabbak a családok rezsiterhei, valóban azt jelentik-e, hogy a rezsiköltségek rendkívül magasak. Vagy esetleg a vérek nagyon alacsonyak? Valószínűleg mindkettő, mégis csak az egyikhez nyúlnak hozzá, míg a gazdaság élénkítésén nem fáradoznak eredményesen, holott ez esetleg elősegíthetné a bérek növekedését.
A kormánypárt tehát mostanra rendkívül nehéz helyzetbe hozta az országot, s egyúttal saját magát is. A hatalommegosztás rendszerét – s egyúttal a Fidesz maradék becsületét – egyetlen honpolgár lehet képes megmenteni: Áder János köztársasági elnök. S bár a legtöbb esetben nem helyezem magam közös platformra a demokrácia eszméjének béraggodalmáraival, most mégis úgy érzem: eddig, s ne tovább!
Ne írd alá, János!”