Egy frusztrált, hataloméhes görcsöt látok, akinek három perc után rosszul vagyok az agresszív robothangjától

Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.

Pintér Sándor már most megérdemli a plecsnit, amit első adandó alkalommal mellére tűz a Köztársasági Elnök Úr.

Sándor, Önnek ismét igaza van: felelőtlen állampolgárok vágtak neki a közutaknak csütörtökön, közlekedési célzattal. Egyesek kis méretű gyermekeket is vittek magukkal, bele egyenest a katasztrófába. Hát, volt pár halott, fagyási sérülés, pánikpokol és egyéb szövődmények – miért, mit vártak?
Meg sem érdemelnék ezek, Sándor, hogy törődjön velük. De Ön, Sándor, aki mégis, és az elemekkel dacolva, és személyesen, fittyet hányva az ellen mocskolódásának, mintegy az árvízi hajós nyomdokán, Sándor – Ön viszont már most megérdemli a plecsnit, amit első adandó alkalommal mellére tűz a Köztársasági Elnök Úr.
