Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Valamikor már átéltem azt, hogy vannak ŐK meg vagyunk MI és a kettő között nemhogy fal vagy árok, hanem egy univerzum van.
„Kár, hogy nincs jelen valami vezérfideszes akkor, amikor a kötelező hittan vagy erkölcstanórákra terelődik a szó, mert akkor egész biztosan nem képzelnék tovább azt, hogy Jézus Krisztussal itt szavazatokat lehet szerezni. Pedig megint mondom, nem Szanyi Kapitány választási gyűlésén vagyunk, hanem ellenkezőleg. Méltán nagy tetszést arat, amikor megtudjuk, hogy az új Fidesz-tanterv miatt a szeptemberben kezdő elsősöknek 9 helyett heti 6 magyarórájuk lesz, mert hármat elvisz a hittan meg a plusz két tornaóra, amiket rendesen megtartani amúgy sem lehet, mert megrepedt a tornaterem födémje és költségvetés meg ugye nincsen, hiszen az állam vette át a buli irányítását. A mi osztályunknak még 9 magyarórája volt és éppen hogy sikerült befejezni év végéig a nagybetűket, a jövő generációk majd imádkoznak egyet aztán bicepszből megoldják a T-t.
Rókarajzolgatás közben egyre erősödik bennem az érzés, hogy én ezt átéltem már valamikor. Valamikor már átéltem azt, hogy vannak ŐK meg vagyunk MI és a kettő között nemhogy fal vagy árok, hanem egy univerzum van. Hogy ŐK erősek, irracionálisak és mindenhatók, de annyira azért nem, hogy ha az ember ügyes és tudja, merre hány óra, el ne lehessen lavírozni. Hogy félni érdemes tőlük, de begörcsölni nem, mert ugyan nyilván örökre ők maradnak az urak, de ez azért mégsem Észak-Korea, főleg, ha az ember tudja, hogy kinél kell kopogtatni. Bár milyen kurva jó lehet ugyanez Bécsben. És akkor megvilágosodtam, hogy 1984-88-ban vagyunk, egyházi gimnazista vagyok és a kommunisták uralkodnak, előbb Lázár György a miniszterelnök, aztán Grósz Károly, és ugyan minden szar és reménytelen, de azért nem úgy, mint 52-ben, sőt már utazni is lehet meg minden, ismerek egy nagyobb fiút, aki Cpg-koncertekre jár és mindig elénekli nekem az Áll egy ifjút, az osztálytársaim szülei teli szájjal szidják ŐKET az ebédlőasztalnál, de már tudom, hogy a munkahelyen befekszenek nekik, én meg néha ugyan úgy érzem, hogy puszta kézzel szembeszállnék velük, de mindig rájövök, hogy alapjában véve sokkal jobban izgat Ottlik Géza meg az Ismeretlen Pina.”