LGT-koncert: Sínen vannak

„Az Álomarcú lány és a Nem adom fel után kicsit zavarba jövünk – a színpad elsötétül, majd kezdetét veszi ugyanis egy kemény, csakhamar azonban kissé fárasztóvá váló dobszóló, ami olykor egészen a modern elektronikus műfajok némelyikére jellemző gyorsasággal és hangzással operál. Hogy akkor most mi van. Kisvártatva azonban Karácsony János tűnik fel a reflektorfényben, a rendezői bal egyik felső szektorában, hogy egyedül énekelje-gitározza el Az utolsó szerelmes dalt.

Újabb elsötétülés után pedig Pressert látjuk meg a dühöngő közepén felállított kis emelvényen, aki arra biztat, hogy menjünk ki a hegyoldalba, mire nagyobb társaság rohan be, fehér zászlót lengetve. A trupp valószínűleg ugyanazokból áll, mint akik korábban a nagyszínpadon felállított állványrendszeren vezettek elő kissé dadaistának tűnő mozgásformákat.

Mindenesetre Karácsony és Somló is befut Presser mellé, már együtt vannak, amikor utóbbi elmondja, nagyon hiányzik neki a Tabán, úgyhogy most képzelje azt mindenki, hogy ott vagyunk, ezután együtt nyomják, hogy Miénk itt a tér, meg hogy Annyi mindent nem szerettem még. Kiskoncertet adnak a nagykoncert közepén a zenész és énekes segítőkkel, vagyis Papesch Péterrel, Csányi Pistivel, Deli Domonkossal és Kovács Kovax Péterrel. Na és a Barta Tamás gitárverseny nyertese, Enyedi Sándor. Még beatbox is van.”