„Ideje volna, ha végre észrevenné mindenki, hogy amikor a hazai liberális álbaloldal Putyint támadja, akkor nem Oroszországot félti a diktatúrától, csupán az a baja, hogy az orosz elnök merészel országa szuverenitásáért és belső rendjéért kormányozni. Orbán Viktorral is pontosan ez a bajuk. Szeretnék, ha a magyarok nem vennék tudomásul, hogy a mai Oroszország nem a Szovjetunió, a mai Magyarországnak pedig elemi érdeke, hogy ezzel az Oroszországgal jó kapcsolatot ápoljon a NATO és az Európai Unió tagországaként is. Nem akarják, hogy tudjuk, magyar politika csak akkor volt sikeres a történelemben, amikor keleti és nyugati irányban egyaránt törekedett kiegyensúlyozott politikára és geopolitikai adottságunkkal számolva képes volt fenntartani az egyensúlyi állapotot. Ez ritkán sikerült, mert az erőviszonyok a világpolitikában erre vagy arra túlságosan megbillentek.
Most e tekintetben talán kegyelmi pillanatról beszélhetünk, és ezt ki kell használni. Most van egy kétharmados többséggel felhatalmazott kormány, amelynek az ország érdekében kötelessége is a saját maga meghirdette »keleti nyitás« politikáját végigvinni. Igaz, ez a nyitás nem a Soros-féle »nyitott társadalom« ravasz, neoliberális érdekérvényesítését célozza. Ez két nemzet, két ország kölcsönös érdekein alapuló, nyílt kapcsolatteremtést jelent, minden hátsó szándék nélkül.”