Elárulta Demszky, hogy felakasztaná-e Orbán Viktort, és azt is, hogy miből él az „isztriai kis lakásban”
Interjút adott a korábbi főpolgármester.
Én mázlista vagyok. Elmegyek akár tizenöt rongyért is fellépni, mert imádok játszani. Interjú.
„Miért nem disszidáltál?
A fene tudja... A nők miatt. Szépfiú voltam, imádtak a csajok. Ez nekem bőven elég volt, meg a zenélés. Egy háromszögben éltem: a Tabán, az Ifipark és a Bem rakpart, utána átmentem Pestre az éjszakába, az Erzsébetbe vagy a Royalba. Ez elég volt.
Azt mondtad az előbb, hogy hülye voltál, amiért csak jazzt hallgattál. Ezt hogy érted?
Mert elhagytam a rockot teljesen, nem figyeltem, mi történik benne. Ha nem így történik, akkor jobban lépést tudok tartani, és az egy könnyedebb műfaj volt, amiben nagyobb sikereket tudtam volna elérni. Én nem voltam jazzer, nem is lett az belőlem. Ha úgy vesszük, a karrierem szempontjából nem volt jó döntés, hogy mégis a jazz felé fordultam.
Hogyan kötöttél ki a fuvolánál?
Mindig szerettem volna egy hangszert, mert addig csak ordibáltam a színpadon. Aztán volt egy szerencsés pillanat: a Traffic játszott a Kisstadionban '68 nyarán. Ott ültünk Orszáczky Jackie-ékkel a közönségben, és mindannyian el voltunk ájulva. Az egyik csávó elkezdett fuvolázni és szaxofonozni, és fantasztikus volt. Aztán az első külföldi turnénkon az NDK-ban vettem egy furulyát, és utána hallottam először a Jethro Tullt. Azt hittem, hogy abban is furulya van, aztán később láttam képeket róluk, amikből kiderült, hogy az bizony fuvola. Utána jött egy még nagyobb hatás, a Syrius, amiben '69 őszén már Ráduly Misi fuvolázott és szaxofonozott. Zseniális zenész volt, sajnos már abbahagyta, de nekem kezdettől fogva mentorom volt. A következő évben megvettem a fuvolámat nagy nehezen, mert nem volt egy fillérünk sem, szerencsére anyukám segített. Játszani pedig a színpadon tanultam meg rajta. Voltak is nagy sztorik: '70 nyarán a keszthelyi Béke étteremben játszottunk, ott csörömpöltünk mezítláb, hosszú hajjal, hatalmas hippiparádé volt. Nem tudtak kirúgni, mert nagyon jó szerződésünk volt, és az üzletvezető hiába rimánkodott, hogy játsszunk már népdalokat, mert erre csak azt mondtam, hogy várjuk a kottákat, és játszottunk tovább összevissza, én pedig tanultam a fuvolázást. Egyszerre odajött egy fickó, és bemutatkozott, hogy ő valamilyen rendőrfőnök, és mindig ott szokott ebédelni. Ad egy százast, ha nem tilinkózom, ameddig eszik. Így is történt, de nagyon helyes lánya volt, őt azért később kezelésbe vettük. [nevet] Így jött a fuvola, de sajnos későn kezdtem, már 22 éves voltam akkor. Talán, ha korábban kezdek fuvolázni, kimehettem volna Amerikába én is.”