„Nem jött be, kellett a műtét. Igen, fáj, igen, most egy darabig még lábadozik a párt, de kábé őszre kiderül, hogy ki volt a gazdatest és ki a daganat. Mi következik a párt szétnyiszálásából?
Az egyik fontos tanulságunk, hogy Schiffer András nélkül nincs LMP. Szinte az egyetlen ismertebb arca maradt a »hivatalos« pártnak, de így is győzni tudott. Láthatóan az eddigi politikai életútjához és személyiségéhez is leginkább illő pozícióba akarja vinni az LMP-t: a mérleg nyelve akar lenni. A Fidesztől lehulló szavazókból szemezgetne; a bázis bő milliós egyébként, van honnan. 2014-ben valami olyasmit kell majd a plakátokra írni, hogy »Fideszes voltál, de már nem akarsz Orbánra szavazni? Szavazz ránk, mi jobban utáljuk a szocikat, mint a Fideszt«.
Azt a ki nem mondott ígéretet kell megtestesíteniük, hogy amennyiben a Fidesznek koalíciós partnerre lesz szüksége a kormányzás folytatásához, akkor a Jobbik helyett reálisan választhatja a Schiffer-pártot is, akár külső támogatónak is. Nem is kell beállni kormányozni: elég megszavazni a miniszterelnököt, majd egy-két (több évre előre megírt) költségvetést. A többihez már lerakta az alapot a jelenlegi kétharmad, minden az övék: a parlamenti döntéshozatal megkerülhető, a függetlennek mondott posztok cikluson átnyúló mandátumú fideszesekkel feltöltve, adótörvény az alaptörvénybe hegesztve.
Ez egy rohadt veszélyes forgatókönyv, és ha 2014-ben kiélezett lesz a helyzet, ha reális esélye lesz a kormányváltásnak, akkor ez az LMP-s ígéret kevés lesz. A fideszes és a Fidesz-ellenes is leszavaz a nagyokra, Schiffert elvesző szavazatként azonosítják majd. Ha viszont nincs tét (ahogy nem volt 2010-ben sem), akkor lehet megint az LMP-t használni fehér kockának, vagy korrekciós tényezőnek.”