Karinthy Frigyes négy nappal a halála előtt adott, soha meg nem jelent interjúja bukkant fel 86 év elteltével
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
Az új country-előadók mostanában a kedvenceim. És ez a szenvedély egyébként koncertélménnyel is összefügg. Interjú.
„Mostanában milyen zenéket hallgat? Ki az, akinek a zenéje megfogja az aktuális felhozatalból?
Sorolhatom én: Alan Jackson, Gretchen Wilson, Trace Adkins. Az új country-előadók mostanában a kedvenceim. És ez a szenvedély egyébként koncertélménnyel is összefügg. 2008-ban elutaztam Alan Jackson kedvéért Amerikába. Jó, ez így jól hangzik, persze nem csak egy koncert miatt mentem ki, összekötöttem más élményekkel is, de kétségtelen, hogy Alan Jackson miatt választottam időpontot. Volt egy új lemeze, a Good Time, ami nagyon tetszett, és kerestem hozzá fellépéseket. Az ő koncertje előtt fellépett két másik előadó. Amikor a második előzenekar játszott, már alig bírtam kivárni, hogy jöjjön végre Alan, amiért jöttem. Itthon meséltem a fiamnak, hogy miket láttam, mondtam neki, hogy volt egy Trace Adkins nevű fickó is, úgyse ismered, és rögtön rávágta: »Trace Adkins? Apu, ne hülyéskedj, hát ő is világszám a countryban!« És akkor elkezdtem hallgatni és megszeretni, de sorolhatnék még számos nevet, mostanában ilyen zenéket hallgatok.
Mik voltak az első nagy saját koncertélményei, amikor már a színpadról látta az eseményeket?
Nem egy koncert volt, hanem egy sorozat, mert amikor a Hungaria 1968-ban egyik pillanatról a másikra híres lett, akkor azonnal elkezdtek minket ráncigálni az ország egyik pontjából a másikba. Mást se csináltunk, csak utaztunk. Azok voltak a nagy élmények, hogy kiléphettem Budapestről és elmehettem Debrecenbe és jöttek a tinédzserlányok és sikítoztak. Na ez már igazi saját koncertélmény volt. Aztán amikor a Hungariával nagy sikereket értünk el a nyolcvanas évek elején, és 1982 márciusában megtöltöttük a Budapest Sportcsarnokot, az egy nagyon fontos pillanat volt az életünkben és így az én életemben is. A következő ilyen nagyon meghatározó élmény pedig a Népstadionban tartott 1995-ös Hungaria-fellépés volt, ahol állítólag annyi embert nem láttak még koncerten. Aztán a saját koncertjeim az Arénában, a Fenyő-ünnep, először 1996-ban, aztán az első szabadtéri koncert a Margit-szigeten. Sorolhatnám még.”