„Göngyösi Márton. Kettős állampolgárság. Zsidók. Jobbik. Nácik. Sárga Csillag. Közéleti káosz. Címszavakban ez történt az elmúlt két napban. Vasárnap tömegtüntetés. Együtt, jobb és bal. Nem is ragoznám tovább. Mindenki mondja a magáét, kérésre vagy kéretlenül. Úgy viselkedünk, mint egy rossz házasságban a felek, akik képesek bármilyen eseményből eljutni a maguk, és leginkább mindig ugyanahhoz a sérelemhez. Lassan azért talán megnyugszanak a kedélyek, abbamarad az üvöltés, de az ország, úgy néz ki, még mindig csak körbe-körbe jár. Pedig talán érdemes lenne kihasználni a csendet.
(...)
Fogadatlan prókátorokkal van tele az ország, akik úgy gondolják, értünk beszélnek, és azt hiszik, hogy a mi nyelvünket beszélik. Pedig csak a bennünk rejlő vagy örökölt félelmeket és fájdalmakat lovagolják meg és használják ki önös célokra. Hogy ez most a Jobbik „véletlen elszólása”, a sárga csillagot kitűzők tábora, vagy éppen Szita Bence képével reklámozó cég, az már ebből a szempontból szinte mindegy.
Fontos, hogy tudjuk, honnan jövünk és kik vagyunk. Amíg azonban csak sértődötten vagdalkozunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk rendet tenni a fejünkben, feldolgozni mindazt, ami velünk vagy a szüleinkkel történt, addig sem egyénileg, sem társadalmilag nem tudjuk megteremteni az építkezéshez szükséges biztos alapokat. Persze pont ezt a folyamatot akadályozzák a mostani és az ehhez hasonló történések.”