„Most épp Jeszenszky Gézát jelölték ki céltáblának, de bárkit érhetett volna a megtiszteltetés, aki elkövette azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy Orbán Viktor miniszterelnöksége idején közfeladatot vállal. A »főgonosz« szolgálata ugyanis önmagában elegendő indok bármifajta retorzióra. A volt külügyminiszter, a történész-diplomata nem kisebb szerepet kapott támadóitól, mint hogy megjelenítse a barbárságot, amellyel szemben a civilizált világ nyomban szolgálatba helyezi magát, és lesújt. (...)
Az ürügyet természetesen itthonról szolgáltatták, s az ügykezelés sem utal idegenkezűségre. A Rafto-díjas Molnár Péter volt SZDSZ-es képviselő előásta Jeszenszky évekkel korábban írt egyetemi jegyzetét, s postázta a Rafto nevű emberjogi szervezetnek. Épp a nagykövet állomáshelyére, Norvégiába. Aztán Molnár – két hasonszőrű, Rafto-díjas aláírásával nyomatékosított nyílt levélben – megtámadta Jeszenszky Gézát, amiért a jegyzetében arról írt, hogy »sok roma azért küzd lelki és szellemi zavarokkal, mert a roma kultúrában megengedett a testvérek vagy unokatestvérek közötti házasság, vagy pusztán a szexuális kapcsolat«.
A kétségtelenül sommás megállapítást riportok, nemzetközi konferenciák és a Janus Pannonius Tudományegyetem 1994-es romológiai tanulmánya is alátámasztja (lásd lapunk 22. oldalát), a botrány kiagyalói mégis szégyenteljes előítéletként minősítették, lejegyzőjét pedig megbélyegezték. Karsai László holokausztkutató, a Wallenberg-konferencia Magyarországról meghívott előadója sem volt rest kapcsolódni az akcióhoz, közölvén a szervezőkkel, hogy Jeszenszky jelenléte esetén kész lemondani a részvételét. A magyar kormány képviselőjét így sikerült távol tartani a maga gründolta eseménytől.
A rasszizmus elleni küzdelem apostolait vezérelhette volna a tisztázás vagy a felvilágosítás szándéka is. Ha valóban Jeszenszky egyetemi jegyzetben megfogalmazott mondandójával akad bajuk. De akkor nem Norvégiába szaladnak feljelenteni, ellehetetleníteni a szerzőt, hanem itthon hívják tetemre.”