„A Turul Orbán Viktor szerint a nemzeti együttműködés jelképe. Matolcsy és a cselédek szerint »egyenlegjavító program« az a beismerés, hogy a visszaesés nagyobb, a növekedés pedig kisebb lesz, mint amit a kormány korábban tervezett. Sőt, a visszaesés az »negatív növekedés«, a kudarc meg unortodox siker, egy semmit nem érő sajtpapír pedig »garancia« arra, hogy a baltás gyilkos nem lesz szabadlábon futkározó nemzeti hős Azerbajdzsánban. A sajtószabadság növelése cenzúrázott híradókat, otromba Klubrádió-betiltási hadjáratot jelent, akár a jogerős bírósági döntés ellenében is.
Az igazságügyi miniszter szétteszi a kezét a tévében, hogy neki van ugyan véleménye, de a fontos jogszabályok (például a választás szabályait alapvetően átíró javaslatok) egyéni képviselői indítványra születtek, nem az ő minisztériumában, és erről kormánydöntés sincsen. Az érintettekkel, szakértőkkel, civilekkel sem egyeztetnek a törvényekről – na, ezt meg Nemzeti Együttműködésnek hívják. A Nemzeti Konzultáció kérdőívein már eldöntött ügyeket akarnak utólag megkonzultálni, »az emberek akaratára« hivatkoznak, miközben a borítékokat eleve lehetne a vegyipari szakszervezetnek postázni, szecskázza fel izibe, hiszen az emberek szóba sem állnak már a kormánnyal. Munkahelyvédő akcióprogram is zajlik épp – az óriásplakátokon, miközben a munkahelyeket teremteni képes tőkét kiseprűzzük az országból.
Valószínűleg annak idején Kádár János se gondolta komolyan azt az igényét, hogy a krumplileves legyen krumplileves. Békeharc, hanyatló nyugat és az ő ópiuma A tanúban - van gyakorlatunk, hagyományunk, múltunk az ilyen fonák beszédben. De előbb-utóbb mindenkinek muszáj megkóstolnia azt, amit főzött, és hiába dicsérte a löttyöt odáig fennhangon az összes öltönyös-kosztümös papagáj, ki fog derülni: nem krumplileves az, hanem moslék.”