„Olvasom, hogy a Litvániába látogató Orbán Viktor interjút ad az ottani közszolgálati televíziónak, majd »gyertyát gyújt a szovjet totalitárius rendszer áldozatainak állított emlékműnél, és találkozik egykori politikai foglyokkal«.
Nincs ezzel semmi baj, de azért érdekes lenne, ha a litván televíziós közszolga megkérdezné Orbánt, hogy amikor - két hónapja se - Bakuban megkoszorúzta Heydar Aliyev volt államfő sírját, gondolt-e arra, hogy ez a minden bizonnyal nagyszerű ember az azerbajdzsáni KGB vezetője volt, mielőtt az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkára és az SZKP Politikai Bizottságának teljes jogú tagja lett. (...)
Kétlem, hogy a litván közszolgálati riporter fölteszi ezt a kérdést: nem gondolja-e Kedves Miniszterelnök Úr, hogy az erkölcsi lepusztulás nyilvánvaló jele, ha valaki a biztos bűnrészesnek koszorút visz, aztán átmegy az áldozatok emlékművéhez gyertyát gyújtogatni? Aligha kérdezi. Ezt se: Kedves Miniszterelnök Úr, szokott-e Kádár sírjára koszorút vinni, mielőtt gyertyát gyújt az ötvenhatosok emlékművénél? Pedig jó kérdés lenne, hiszen ez is beleférne Orbán jellemébe, ha az érdekei így kívánnák.”