„A Parlament megint nagyot alkothat, ha nem vigyáz. Két fideszes és öt jobbikos képviselő felvetette: vegyék el a nyugdíjprémiumot a régi kommunistáktól. (...)
Attól azért tartok egy kicsit, hogy szegény Pokorni Zoltán megint könnyekben tör ki. Én még emlékszem azokra a sötét napokra, amikor fény derült édesapja ügynök múltjára. Ahogy akkor a lepergő krokodilkönnyeket törölgette a kamerák előtt, az bizony a Titanicban is helyet kaphatott volna, ha a rendező körültekintőbben választ férfi főszereplőt. (...)
Értem én a törekvést, csak szkeptikus vagyok a végkimenetelt illetően. A felől ugyanis senkinek nem legyenek kétségei, hogy a Fidesz patkórészében legalább annyi - használjuk akkor az ő bevett formulájukat - kommunista csökevény gyermeke ül, mint az MSZP részlegében. Már csak a nagy számok törvénye alapján. Meg amúgy is. (...)
Én simán kiterjeszteném napjainkra is a vizsgált időszakot, és nem csak a nyugdíját, de a teljes vagyonát elkoboznám azoknak, akik részt vesznek a »demokratikus államberendezkedés felszámolásában«. Meg a kedves felesége vagyonát is.”