„Nem áll módomban egyetérteni sem a veszélyeztetettekkel, sem a veszélyeztetőkkel, sem az egyik, sem a másik ismert prókátoraival.
Azzal a világos, értelmes és európai elvvel áll módomban azonosulni, miszerint a polgárnak abban az államban kell állampolgárnak lennie, ott kell az ahhoz kötődő jogait gyakorolnia és kötelezettségeit teljesítenie, ahová az életgyakorlata köti. Ha egylaki, ne legyen kettős állampolgár, ha kétlaki, lehessen. Ezzel szemben állnak azok, akik az államot és az állampolgárságot az életgyakorlat helyett a nemzethez kötik. A Magyar Köztársaság alkotmányát helyettesítő iromány az állampolgársági közösséget eleve így határozza meg: »mi, a magyar nemzet tagjai«. Ennek a szemléletnek az felel meg, hogy Szlovákia állampolgári közösségébe »mi, a szlovák nemzet tagjai« tartozzanak. Annak a szlovákiainak, aki a magyar állampolgárság felvételével demonstrálja, hogy nem a szlovák nemzethez tartozik, e fölfogás szerint valóban semmi keresnivalója Szlovákia állampolgári közösségében. A magyar állampolgárság megadásának és a szlovák megvonásának ugyanaz az alapja. Aki egyikkel nem, a másikkal sem érthet egyet.
Mi lenne, ha Magyarországon kitagadnák egymást az állampolgárságból azok, akik a fenti kérdésben ellentétes nézeteket vallanak? Ha nem tartozhatnék ugyanahhoz az állampolgári közösséghez Semjén Zsolttal és Bauer Tamással? Attól, hogy nem értek egyet a magyar állampolgárság megadásával és igénylésével a nemzeti hovatartozás alapján, még nem kell egyetértenem azzal, hogy kitagadják az állampolgárságból azokat, akik ezt másképp gondolják. Ellenkezőleg! Ha valakit megfosztanak az állampolgári jogaitól ott, ahol az élete folyik, az ellen igenis tiltakozni kell akkor is, ha a megfosztott alkalmasint nemzetáruló bitangnak tartja a tiltakozót.”