Székely hódeszkás lányok, szevasztok!

Ha az ember Székelyudvarhely felől elindul a Madarasi­-Hargitára, Zetelakát elhagyva átmegy Ivón. Ez a többnyire nyaralókból álló kis település a székelyek „szent hegyére” kirándulóknak, túrázóknak kínál pihenési, kikapcsolódási lehetőségeket. Mindössze 352 lakosa van, és eddig nem került fel a hírességek térképére. Na de most! 

Ez akár étteremajánló is lehetne, ha nem kötne más ismeretségi szál is a tulajdonosokhoz. Egykori évfolyamtársam, Bartalis Melinda és férje, Cepi az étterem lelke. Ha arrafelé járok, biztosan benézek egy ebédre vagy vacsorára. Nemcsak az étterem működik ott, hanem a Fáradt Bakancs Élménybázis is, ahol kvadozhatunk, gokartozhatunk a Hargitán, via ferratán túrázhatunk, és esténként medvét is nézhetünk, ha úri kedvünk úgy hozza. 

Melinda szülei, akárcsak apám, cérnagyári munkások voltak Udvarhelyen a nyolcvanas években. Aztán jött a rendszerváltozás, és nyitottak egy kis virágboltot a Bethlen utcában. Cepi egykor pénzváltó volt a piac mellett, ügyesen forgatta a zsetont, aztán amikor összeházasodtak, befektette. Sok munkával felépítették az éttermüket, vendégházaikat Ivóban, létrehozták a kis sportközpontjukat, elsősorban turistáknak, de az aktív életmód nem volt tőlük sem idegen. Melinda a kilencvenes évek új divatja, a hódeszkázás szerelmese lett. A teleket a Hargita tetején töltötte. Egészen az oktatói szintig fejlesztette tudását. 

Edzés, verseny, edzés, verseny. Sorra gyűjtötte be a helyezéseket világversenyeken, mígnem idén januárban kvalifikálta magát az olimpiára, és így Románia történetének első hódeszkásaként a csík­szeredai Mandel Katával együtt ott lesznek Olaszországban. Ki gondolta volna, amikor időnként beültünk az Öreg Szivacsba miccsezni, hogy az a lányka, aki segít a szüleinek az éttermi munkában, egyszer olimpikon lesz, és épp snowboardban? Hiszen a sportág egy évvel a születése után lett olimpiai szám. 

Igen, a székely lányok ott vannak a világ harminc legjobb hódeszkása között! Mandel Kata vitte a román zászlót Milánóban az olimpia megnyitó ünnepségén. Sokat dolgoztak ezek a lányok, hogy a legnagyobbak közt legyenek. Romániában alig van a Hargitán kívül edzésre alkalmas pálya, a lányok és edzőik többnyire Ausztriában, Franciaországban, Csehországban edzőtáboroznak. Az utolsó felkészülésüket az ausztriai Flachauban tartották, onnan érkeztek az olimpiára. 

Egy tizenkilenc és egy huszonegy éves lány, akik olyan nagyhatalmak sportolóival versenyeznek, mint az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Svájc, Norvégia, Franciaország és Ausztria. Ezekben az országokban a versenyzők szinte egész évben természetes pályákon tudnak edzeni, és profi stábok, szponzorok, szövetségek és kitűnő infrastruktúra állnak mögöttük. De lám, itt ez a két lány és két edző, Kinda Géza és Reisz Zoltán, akik kitartássukkal, akaratukkal megmutatták, hogy lehet így is.

Ha már neki nem adatott meg, akkor jöjjenek a tanítványok. Az ő tudása, tapasztalata nélkül biztos nem sikerült volna a lányoknak sem. Így is alig több mint egy hónappal az olimpia előtt vált biztossá a két lány részvétele. 

Most már csak várjuk február 13-át, amikor Livignó­ban a lányok versenye következik. Már azzal történelmet írtak, hogy ott vannak, és még bőven bennük van a következő téli olimpia is. Tudjuk, hogy a székely akarat nagyon erős. Most ők a romániai hódeszkás­válogatott. Nemcsak a 352 lelkes Ivót, a Madarasi-­Hargitát, Székely­udvarhelyt, Csíkszeredát rajzolják fel a világ snowboardtérképére, hanem Romániát is. Hajrá, székely hódeszkás lányok!