„Az egykori demokratikus ellenzéknek a mostani demokratikus ellenzék paródiája. Pontos tükörképe ennek, ahogyan Gyurcsány Ferenc beköltözött néhány napra a miskolci Avas lakótelepre. Milyen nagyszerű, hogy elmegy a volt miniszterelnök a szegény emberek meghívására, hogy szembesüljön a valósággal. Lelkesedik az ellenzéki tábor, büszkék rá hívei. Elképzelem Solt Ottíliát, ahogyan beköltözik a Marincsák családhoz kamerák kíséretében és villogó fényképezőgépek sortüzében. Ma már az ilyen apró jelekből nem olvasnak az emberek, és általában nagy árat fizetnek érte.
Solt Ottília sokszor beköltözött szegény nyírségi romák házaiba, együtt élt velük, azt ette, amit ők a mindennapokban, szörnyűségekben osztozott velük. Nemcsak szociológiai kutatásának tárgyai voltak a szegények. Solt Ottília otthon felejtette a fényképezőgépet, vagy ha fényképezett, akkor nem magát fényképeztette, hanem a nyomort, amelynek felszámolásáért küzdött. Nem adott interjúkat a néhány napra elfoglalt ágyról, és nem hatódott meg önmagától, amiért néhány napra kiköltözik a villájából az Avasra. Pedig Solt Ottília is politikus volt később, parlamenti képviselő. Utolsó falatját megosztotta a szegényekkel, a zsebeit kiürítette nekik. Ha élne, valószínűleg nem ő költözne be a Marincsák családhoz, hanem a Marincsák család hozzá, minden protokolláris felhajtás nélkül. És nem két napra. Ahogyan sok szegény ember ott lakott nála, az ajtaja mindig nyitva állt. Amikor már maga is segítségre szorult volna, akkor is mindenét a szegényeknek adta.