Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
Az Astoriában mutatták be Paul Lendvai Az eltékozolt ország című könyvét, amelynek méltatása közben elsírta magát Závada Pál író és laudátor.
„Závada közölte, hogy támadás indult a demokratikus intézményrendszer és nevében a köztársaság ellen is, hogy egy virtigli nyilas párt került a parlamentbe, hogy Gyöngyöspatát megszállták a szélsőjobboldali, paramilitáris hordához kötődő rendfenntartó, egyenruhás erők. És amikor hallottam a szenvedélyesen olvasó Závadát fordító hölgy szájából teljesen hűvösen elhangzani azt a szót, hogy maschiren, egyből világos lett, hogy miként születnek azok a nyugat-európai cikkek arról, hogy Magyarország egy bacilus, ahová visszaköltözött a harmincas évek szelleme. Mert így a tolmácsra támaszkodó tudósító nem tudott mit kezdeni a kiszólással, az összekacsintással. Ha ezután a laudátor egy Ady-vers elszavalása közben – mint ahogy csütörtökön Závada – még el is sírja magát, akkor már meg is van győzve. (...)
A rendszerváltás óta eltelt húsz évet hivatott összefoglalni a mű, amelynek borítóján ott volt az 1990 óta színre lépő hét magyar miniszterelnökből négy, hátoldalán pedig a 2006 őszének csuklyásai. Meglepetésekre persze ne számítsunk: képzeljük el a könyvet úgy, mint egy féligazságokra szakosodott közíró 220 oldalas cikkét benne az ismert és ezerszer ismételt csúsztatásokkal és a jól bevált kettős mércével.
Például: Sólyom László 2006-ban túllépi szerepkörét, amikor morális válságról beszél, a fél oldalban összefoglalt taxisblokád kapcsán szó sincs Göncz alkotmányellenes lépéseiről, az SZDSZ irreális és felelőtlen követeléseiről vagy a sötét és gyanús titkosszolgálati elemekről. Aztán: Lendvai ugyan elismeri, hogy öt évvel ezelőtt brutálisan léptek fel a rendőrök, ám a Demszky Gábor által ezért a brutalitásért kitüntetett Gergényi Péter neve még csak nem is szerepel a könyvben, ahogy csupán egy lábjegyzetet ért meg a minden önkény ellen fellépő elemzőnek az, hogy két ember szemét kilőtték gumilövedékkel. Ennél jóval viccesebb, hogy az egykori Szabad Nép-tollnok azt a Népszabadságot nevezi korábbi kommunista pártorgánumnak, amelynek évekkel később ő maga volt lapombudsmanja.”