„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Asszisztáltam ahhoz a rendszerhez jóhiszeműen, ami azt hitte, hogy korlátokkal lehet védeni azt, amit ő maga jónak tart.
Ez nem szépíti sem az én szerepemet, sem a rendszert, puszta tény. De pontosan azért, mert életem egy korszakában, ugyan már a pongyola diktatúra, a nyolcvanas évek második felére eső szakaszában, de láttam a rendszer működését, tudom, hogy mi a baj most ezzel a törvénnyel, és ezért nem kevesebbszer, hanem többször fogok szólni róla.”