„Mi, amerikaiak gyakorlatiasan reagáltunk a kellemetlen jelenségre: a vuvuzelát egy kissé fura idegen játék kissé fura idegen adalékának tekintjük, és egy online eszközzel szép csöndben lehetővé tettük a zümmögés szűrését. De a németeknek a vuvuzela morális problémát jelent. Néhányan a betiltását követelik dühödten. Mások a »dél-afrikai futball tradicionális elemének« tekintik a műanyag dudát, betiltását pedig azon a címen ellenzik, hogy az a más kultúrákkal szembeni eurosovinizmus bizonyítéka lenne. A jobbközép Die Welt ellenzi »azok intoleranciáját, akiket zavar a vuvuzela«, és felszólítja olvasóit, hogy fogadják el a tényt, hogy »a vuvuzela éppúgy hozzátartozik a dél-afrikai labdarúgáshoz, mint a harci dalok a német játékokhoz«. A bal-közép Die Tageszeitung arra bíztat, hogy »kapcsoljuk ki a hangot«, ha nem tudjuk elviselni az egzotikus szokást. Német régészek feltehetően már Afrika déli része felé vették az irányt, hogy felkutassák a színes műanyag ősi mintáit. (...)
Nagy-Britanniában nem ennyire megengedők. A bulvárlapok a hangszer halláskárosodást, felduzzadt ajkakat, roncsolt légcsöveket eredményező káros hatását emelik ki. A kilátások rosszak: a brit szupermarketekben embertömegek vásárolták fel a vuvuzelát, újabb több tízezernyi darab pedig már úton van. Épp idejében érkeznek majd, hogy ősszel tönkrevágják a bajnoki szezont, lehetőleg véglegesen.
A vuvuzela-invázió természetesen nem Dél-Afrikából jön majd. Néhány nemzetnek a vuvuzela lehetőség, nem pedig akadály. Zajkeltés vagy a zaj okán való kesergés - illetve saját felelősségünk vuvuzelára való hárítása (lásd argentin kapus) - helyett a kínaiak őrületes tempóban álltak neki a vuvuzela gyártásának. Dél-Afrikába eddig egymillió vuvuzelát szállítottak Zsejdzsangból és Kvandongból, a világ fennmaradó részébe pedig már úton van a többi. A Guangda játékgyár 20 ezer darabot gyárt egy nap, és a beszámolók szerint a tulajdonos addig nem szándékozik leállni a termeléssel, amíg arra »a piacon kereslet van«.”