Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Gyurcsány Ferenc beszéde hosszú és magamutogató volt, szereptévesztéssel, hangelcsuklással, elmorzsolt könnycseppel.
„Szép közös emlékezés és szánalmas magamutogatás: ez lett Joci/Dávid temetéséből. A szép Jocinak és -ról szólt, sok ember, főként romák, büszkén és emlékezve, saját szavai, majd az ortodox pap szép beszéde - ha szabad ilyet mondani egy temetés kapcsán: jó volt ott lenni.
Majd ami ez után következett: Gyurcsány Ferenc hosszú és magamutogató beszéde, benne a politikai visszatérés ígéretével, kettejük (sic!) közös kimaradásairól a fehér ember felsőbbségtudatával, ahogy halálában magához emeli az elhunyt romát (»aki nagy utat járt be a cigánysortól a köztársaság házáig«), szereptévesztéssel (»eljött a miniszterelnök« - melyik is?), hangelcsuklással, elmorzsolt könnycseppel - jósolhatóan, szánalmasan, mikrofon ragaszkodással, önsajnálattal. És az egyetlen helyénvaló szó - köszönöm - nélkül: az nem része a szótárnak itt. Majd ami ez után következett -- a családtagok, a kormány tagjai, valamint kormányVIP-ek (Kóka, Horn, Hiller volt látható) elvonulása őrök gyűrűjében a sírhoz, a fehér szál virágokkal érkező gyászolók pedig feltartóztatva és elzárva még a koszorúktól is. Kormányőrök akadályozták, hogy a gyászoló romák és nem romák letehessék virágjaikat (»majd háromnegyed óra múlva« - mondta a hangosbeszélő), ősz asszonyok és hajlott öregemberek a kordon mögött keresve, hogy ők hogyan tehetnék a sírra a virágot, majd egy »benti« helyzetfelismerése, és pár virág összegyűjtése, leszegett fejjel való eloldalgás: ez az ő saját ünnepük - a mi temetésünk.
Vége.”