„Az emberben felmerül, hogy ez a folyamatos szivárogtatás a nyomozók és egyéb érdekeltek igazi stratégiája. A BKV szelleme kiszabadult a palackból, és már túl sokan látták ahhoz, hogy vissza lehessen kényszeríteni. Így nem marad más lehetőség, el kell takarni a szellemet az emberek szeme elől, nehogy véletlenül meglássák a valós alakját. Hadd higgye a közvélemény, hogy a szellem Százmillió Forintos Eleonórára hasonlít, vagy Hagyó Miklós korpulens alakjára. Sokan a BKV korrupt szellemét a zilált hajú ex-vezérigazgatóval, Antal Attilával azonosítják. Csak rajta! (...)
Vajon hova vezetnek a szálak? Egészen biztosan az egyik vagy másik párt közelébe. Vagy egyszerre mindegyikhez. Igen nehezen hihető, hogy a mindig pénzéhes pártok hátradőlve nézték, ahogy egy olyan átpolitizált vállalat esetében, mint amilyen a BKV, egyszerű menedzserek a saját pecsenyéjüket sütik. Ebben az országban a pártfinanszírozás megoldatlansága állandó beszédtémának számít, akárcsak az, hogy a nagy pártok köztudottan illegális forrásokból pótolják a hiányt. És éppen Budapest legkorruptabb vállalatát kerülték volna el? Honnan van a nagy pártoknak pénze, ha nem olyan vállalatoktól, mint a BKV?”