Mi lesz a magyar focival? A szakember szerint sokan hibáztak és még többen elkényelmesedtek

A kormányváltás várhatóan a magyar futball terén is jelentős változásokat hoz majd. Szabados Gábor sportközgazdász gazdasági szempontból elemezte nekünk a magyar foci helyzetét, az állami támogatások jelentőségét.

Először arra voltunk kíváncsiak, hogy ha holnap elzárnák az állami pénzcsapokat, akkor hány magyar csapat tudna életben maradni pusztán jegybevételekből, merchandise-ból, játékoseladásokból és valódi, piaci alapú szponzorációból. Szabados Gábor erre úgy felelt, hogy erre egészen biztosan nem kerül sor.

Például a közmédia által kifizetett televíziós jogdíj, az MVM, valamint más állami cégek szponzorációi is csökkenhetnek vagy akár teljesen el is tűnhetnek. Ezek jelentős csökkenését nagyon sok NB I-es csapat megérezheti. Ugyanakkor azok a támogatások, amelyeknek fő célja az utánpótlássportnak a fenntartása, az elmondások alapján nem fognak csökkenni” – fogalmazott a sportközgazdász.

Hozzátette: a Magyar Labdarúgó-szövetségtől (MLSZ) érkező állami támogatások miatt gyakorlatilag különösebb saját forrás (jelentős piaci bevétel és jelentős tulajdonosi hozzájárulás) nélkül fenntartható egy NB I-es labdarúgóklub rentabilitása, és ettől viszonylag kiegyenlített az NB I mezőnye.

A Fradi mind a hazai piacról, mind a nemzetközi piacról olyan mértékű plusz piaci forrásokat szerez, hogy messze a többiek felett áll gazdaságilag és sportszakmailag, még akkor is, ha most nem nyeri meg a bajnokságot.”

Szabados szerint, ha ezek az állami támogatások jelentősen csökkennek, akkor a klubok sokkal jobban rá lesznek arra utalva, hogy saját piaci forrásokat szerezzenek.

A Ferencvároson leszámítva a mezőny akár ketté is szakadhat: lesznek olyan klubok, amelyek több piaci bevételt tudnak majd szerezni, meg lesznek olyanok is, amelyek kevesebbet, tehát mérhetően nem lesz ennyire kiegyenlített az NB I. És lesznek olyan csapatok is, amelyek nem is fogják tudni fenntartani az élvonalbeli tagságukat, azok, amelyeknek a legkisebb lehetőségük van piaci bevételekre szert tenni. Ilyen lehet például a Kisvárda, amely piaci körülmények között nem tudott volna eljutni az első osztályig.”

Szabados úgy látja, ha csakis kizárólag piaci bevételekre támaszkodhatnának a magyar klubok, akkor még nehezebb lenne a helyzetük, mert csak jegy-, szponzori, valamint televíziós forrásokból a jelenlegi színvonalat biztosan nem lehetne fenntartani és finanszírozni az élvonalban. Ebben az esetben úgy nézne ki a mezőny, hogy lenne néhány valódi profi csapat, míg a tabella alján valószínűleg félamatőr együtteseket találnánk. De ez a forgatókönyv szerinte nem fog megvalósulni. Megjegyezte: 

Szabados Gábor felhívta arra a figyelmet, hogy az utóbbi bő tíz évben nőtt a minőségi légiósok száma az NB I-ben, ez viszont megváltozhat, mert a csapatok arra lesznek rákényszerülve, hogy az utánpótlásukból dolgozzanak és olyan külföldieket igazoljanak, akik fiatalok, akiket fel kell építeni, tehát nem a kész játékosokat.

Arról is beszélt, hogy a magyar labdarúgó NB I-nek van piaci értéke, de nem akkora, amekkora jelenleg az állami forrásokból származó bevétel. 

Tehát amennyiben csökkennek az állami támogatások, meg lehet próbálni piaci forrásokat behozni, de erősen kétlem, hogy képes lenne a magyar futball olyan mértékben piaci forrásokat behozni, hogy ugyanezt a költségvetési szintet fenn tudja tartani. Mindez azt jelentené, hogy csökkenne az egyesületek költségvetése, kevesebb kész játékost szerződtetnének, valamint nagyon sokan el eligazolnának az NB I-ből. Tehát még egyszer: a saját nevelésű játékosokra és a fiatal külföldiekre helyezhetik át a hangsúlyt.”

Mennyit jelent a magyar válogatott sikere?

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a magyar válogatott sikerei mennyire képesek „átszivárogni” a klubfutball gazdasági mutatóiba.

„Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy külön világ a kettő. A kluboknak nem sikerült felkészülniük a piaci körülményekre és elkényelmesedtek abban a helyzetben, hogy ilyen erős állami finanszírozás mellett működtek. Ebben egy nagyon jól látható felelőssége van mind az MLSZ-nek, mind az egyesületeknek, hogy nem sikerült kihasználniuk azt a rendkívüli népszerűséget, amit az Eb-szereplések óta tapasztalhatunk a válogatott körül. Én már a 2016-os torna után mondtam, hogy kellenek a különböző marketingakciók és az erős kommunikáció központilag az MLSZ és a klubok részéről. Ez egy-két helyi kezdeményezést leszámítva nem történt meg, pedig a válogatott népszerűsége fennmaradt.

– jelentette ki Szabados.

Hozzátette: a válogatott népszerűsége szinte semmilyen hatással nincsen az NB I-es klubok piaci keresletére és a csapatok nézőszámaira, ugyanakkor tény, hogy nemzeti csapatunk sikerei óta tapasztalható egy relatív nézőszám-növekedés az NB I-ben.

„Ha van is kapcsolat a kettő között, akkor az inkább organikus növekedés, mert semmilyen marketingakció nem történt arra, hogy a válogatottat összekapcsolják a klubfutballal” – folytatta, és hozzáfűzte: az állami támogatásokat arra kellett volna felhasználni, hogy a piaci keresletet erősítsük, márpedig a magyar válogatott sikereinek meglovagolása ebben kulcs lett volna.

Mit tudnak jobban az osztrákok és a horvátok?

Végezetül azt kérdeztük a sportközgazdásztól, hogy vajon miért tud a horvát és az osztrák futball gazdaságilag is sikeresebb export-modellt működtetni sokkal kevesebb közvetlen állami beavatkozással, és mi hiányzik a magyar üzleti logikából.

„Akármit is gondolunk, nem vagyunk Ausztria szintjén. Ott sokkal jobban megvannak az általános gazdasági feltételei annak, hogy legyen komoly piaci kereslet a labdarúgásra. Ez az egyik. A másik pedig az – és ez az osztrákok mellett a horvátokra is igaz –, hogy sokkal tudatosabban törekednek arra, hogy a nemzetközi futball vérkeringésébe bekapcsolódva bevételeket szerezzenek. Mire gondolok? A fiatalok felépítésére, az utánpótlásfutball fejlesztésére, a játékosok értékesítésére külföldre. Ausztriában a Red Bull Salzburg a topklub. Bármelyik évet is nézzük, a legfiatalabb átlagéletkorral játszó klub a nemzetközi kupaporondon. Ők folyamatosan és tudatosan azt csinálják, hogy fiatal labdarúgókat építenek be, akár a saját utánpótlásukból, akár külföldről. A horvátoknál meg ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy egy jóval kisebb piacon jóval korlátozottabb gazdasági lehetőségekkel, viszont nagyon-nagyon komoly szakmai munkával teszik ezt.

Szabados Gábor szerint az állami forrásokból fakadó magas fizetések miatt sokan Magyarországon maradtak, nem szerződtek el külföldre, és így a bevételeket sem tudták hozni a magyar futballnak. Csak azok mentek el, akik már tényleg kilógtak felfelé, úgy, mint Tóth Alex.

Azt meg nem mondhatjuk, hogy kevesebb a gyerek, mert nézzük csak meg a horvátokat! Egy kevesebb mint négymillió lakosú országnak szinte mindegyik csapatsportágban (vízilabda, kézilabda, kosárlabda) topválogatottja van.”

Nyitókép: Krizsán Csaba/MTI/MTVA

***