„Lehet, nem értek a focihoz” – Rossi Szoboszlai és Sallai helyzetéről a Mandinernek

Nézze, Dominikkel – mint mindegyik játékossal, akikkel együtt dolgozunk – mindig is nagyon lojális és bizalmon alapuló kapcsolatunk volt, de ez igaz a szakmai stáb tagjaira is, kölcsönös az őszinteség közöttünk. Úgy gondolom, hogy a magyar sportolók számára a válogatott mez viselése óriási büszkeséget jelent. Meggyőződésem, hogy a labdarúgók jó szándékkal, odaadással állnak a nemzeti csapathoz és a szövetségi kapitányukhoz. Egyfelől tehát ez egy fontos tényező, másfelől pedig az is igaz, amit Szoboszlai mondott.

Ugyanakkor abban is biztos vagyok, ha nem én ülnék a kispadon, ezek a fiúk akkor is mindent megtennének az edzőjükért, és igyekeznének megfelelni az elvárásoknak. Ha emberileg is kialakul egyfajta kapcsolódás, akkor ez – talán nem is tudatosan – még egy kis pluszt adhat a teljesítményhez.

Tudjuk, hogy az előző, írek elleni mérkőzésen az utolsó percekben nem sikerült a maximumot nyújtanunk, de ahogy az életben, úgy a futballban is megtörténnek ilyenek. Ezeket a csalódásokat fel kell dolgozni, elfogadni, és továbbépítkezni belőlük. A feladat, hogy a tapasztalatokból tanulva közelebb tudjunk lépni a céljaink felé.

A rövid távú tervünk, hogy a barátságos mérkőzéseken – a két márciusi és a két júniusi találkozón – jól teljesítsünk. Ezt követően szeptembertől pedig jönnek a Nemzetek Ligája-meccsek. A szándékunk azonban mindig ugyanaz: a szurkolóinkat és általában a magyar embereket büszkévé tenni

Jobbvédőként ott van Nego Loic, Bolla Bendegúz, Sallai Roland és Szoboszlai Dominik is akár. Ugyanakkor szerintem Dominik nem jobbhátvéd, és ugyanezt elmondhatjuk Roliról is – persze lehet, nem értek a focihoz. Azért, hogy ezek a játékosok segítsék a csapatukat, alkalmazkodtak bizonyos posztokhoz, és ez csak az erényükre válik. Emiatt mi is jobb futóként fogjuk használni Sallait, nem a bal oldalon, hogy onnan érjen fel a támadásokhoz, amint azt klubcsapatában, a Galatasarayban is teszi

A szemeink előtt, a gondolatainkban még mindig ott van, ami novemberben történt: sokkoló volt mindenki számára, biztos vagyok benne, hogy soha nem fogom elfelejteni az írek elleni meccset. Ugyanakkor eljött a pillanat, hogy továbblépjünk, nem ragadhatunk le a múltban sokáig. Sajnos nekünk, a stábommal bőven volt időnk átgondolni azt a mérkőzést. Most már előre kell lépnünk, s megpróbálni azt befolyásolni, amit tudunk: a jövőnket! Sokat kell dolgozni mindezért, de négy évvel ezelőtt is ugyanezt a célt tűztük ki magunk elé