„Ha már véget kellett érnie, legalább a Fradi-szurkolók előtt történt” – könnyek között nyilatkozott a magyar válogatott kapusa

Az FTC-Rail Cargo Hungaria 27–27-es döntetlent játszott a Borussia Dortmunddal az Érd Arénában, és mivel egy héttel korábban hatgólos győzelmet aratott, továbbjutott a negyeddöntőbe a női kézilabda Bajnokok Ligájában. A találkozó után potyogtak a magyar könnyek – nem a fradista lányok sírtak örömükben, hanem a németek kapusa zokogott barátai és családja társaságában.

Szikora Melinda védte ugyanis a BVB kapuját, aki elsősorban nem a kiesést siratta – azt már elkönyvelhették az odavágó után –, hanem a tényt, hogy ez volt 20 éves pályafutása utolsó BL-meccse, nemzetközi találkozója, miután az idény végén visszavonul. A 39-szeres magyar válogatott kapus korábban hat évet húzott le a Fradiban – nem is feledkeztek meg erről sem a szurkolók, sem a klub: óriási üdvrivalgás fogadta a csarnokban a kezdés előtt, majd egy emlékplakettet is átvehetett. 

– árulta el a lefújást követően Szikora a Mandinernek. Valóban, hol sikerült visszafojtania a sírást, hol nem, úgyhogy néha szünetet kellett tartanunk a beszélgetésben. „Nagyon szép volt, de tényleg, köszönöm mindenkinek!”

Két évtizedes profi karrier az övé, melyben akadtak sikerek – például 

• magyar és német bajnoki címek, valamint 
• kupagyőzelmek – 

és a sérülései miatt mélypontok is.

„Kerek volt a pályafutásom, főleg amiatt is, hogy utolsó idényemben, harminchét évesen megint a Bajnokok Ligájában játszhattam – azért ez szerintem mindent elmond róla. Boldogan és jó szájízzel tekintek vissza a karrieremre. Voltak hullámvölgyek, például amikor megsérültem, de valahogy mindig megtaláltam az erőt és valamibe belekapaszkodtam, aminek következtében fel tudtam ismét építeni magamat a BL-szintre. Ez volt szerintem a legerősebb pontom: 

A BL-búcsú ellenére szépen zárult a nemzetközi (kupa)szereplés: Simon Petra végezhetett el időn túli hétméterest a találkozó végén, amit Szikora hárított. Vajon akkor eszébe jutott, hogy ez lesz az utolsó védése Európában?

„Persze! És úgy voltam vele, ezt most muszáj megfognom. Elviccelhetném azzal, hogy Petra biztos, belém lőtte, hogy így hagyjam abba, de tényleg az volt a célom, hogy minden labdát megfogjak, ami nyilván nem sikerült, de a heteshez is így álltam hozzá.”

Amikor a csúcspontról kérdeztük, nem tudott egyetlen élményt kiemelni.

„A bietigheimi időszakom volt szerintem pályafutásom egyik csúcspontja. Az Európa-liga-győzelem hatalmas tett volt, hiszen sötét lovak voltunk. Nagyon jó idényem volt akkor, végigvédtem az Európa-ligát és a német bajnokságot is. Aztán jött egy BL-szezon, amikor szintén nagyon jól ment a védés, elkaptuk a Viperst és megvertük húsz góllal a Fradit. Ezek mind pozitív emlékek, sok meccsre fogok szívesen visszaemlékezni. De még előtte a siófoki váltás is jól sült el: az első évben, amíg nem jött még Covid, szuper csapatunk volt, az FTC-t is meg tudtuk verni az Elek Gyula Arénában, de a Győr ellen is nyertünk. A ferencvárosi periódusomat is ki lehet emelni, amikor Katarina Tomasevic megsérült és én kerültem előtérbe – szerintem ki is hoztam magamból a legtöbbet. 

Szikora boldog, hogy az FTC ellen fejezhette be

A magyar játékosnak talán nem is lehetett volna ennél tökéletesebb helyszínt és ellenfelet választani utolsó nemzetközi meccséhez. 

„Nagyon örülök, boldog vagyok a fogadtatás miatt. 

Már csak azért is, mert talán éppen itt volt az első jó meccsem a Fradiban, talán az Érd ellen zártak a szívükbe a szurkolók. Úgyhogy ez így tényleg keretet ad a pályafutásomnak.”

És mi vár rá az élsport után?

„Meglátjuk. Először is: szeretném nagyon kipihenni magam, utazgatni kicsit. Végre nem lesz az, hogy három hétbe kell belesűrítenem mindent. Szerepel a terveim között két-három opció, de ezekről már csak babonából sem szeretnék még beszélni. Ha kipihentem magam, mindent meg teszek, hogy ki tudjak teljesedni. 

Addig is még várnak rá feladatok, hiszen a Dortmunddal harcban van a német bajnoki címért. A tökéletes búcsú tehát aranyéremmel a nyakában lenne teljes...

***

Nyitókép: MTI/MTVA/Czeglédi Zsolt