„Ez nem egy olyan háború, amiben minket ütnek, mi meg sírunk” – a Csíkszereda harca Romániában

Szondy Zoltán Orbán Viktor székelyföldi víziójáról is beszélt.

Székelyek, fradisták és újpestiek is azért az együttesért szorítamak, amely a szerb mentalitást próbálja meg összegyúrni a magyar rendszerrel. A vajdasági Topolya az anyaországnak képzi akadémiáján a gyerekeket.

A határon túl található magyar futballcsapatok nagyon fontos szerepet töltenek be a külhoni magyarok mindennapjaiban identitásuk megélése szempontjából. Az elmúlt hetekben bemutattuk, hogy mennyire igaz ez a Dunaszerdahelyre a Felvidéken, illetve a Csíkszeredára Erdélyben, ahol magyar gyerekek magyar edzőktől magyar nyelven sajátíthatják el a labdarúgás alapjait. A Vajdaságnak is van meghatározó magyar együttese az FK TSC, vagyis a Topolya, amely már a nemzetközi porondon is letette a névjegyét.

Ezt is ajánljuk a témában

Szondy Zoltán Orbán Viktor székelyföldi víziójáról is beszélt.

Zsemberi János klubelnök mesélt egy kicsit a szerb első osztályban szereplő klub életéről. Tény és való, nem a legjobb idényét futja a Topolya, amióta 2019-ben története során először feljutott az élvonalba. Volt már a TSC ezüst- és bronzérmes is, megjárta az Európa-liga és a Konferencia-liga főtábláját, utóbbiban tavaly ráadásul az alapszakaszból is továbbjutott. Ehhez képest most a tabella 13. helyén szerénykedik.

Minket a Puskás Akadémiához lehet hasonlítani abból a szempontból, hogy a korona nálunk is az első csapat”
– árulta el Zsemberi a Sport Forum Hungaryn. – A tavalyi, igen sikeres évadunk után néhány játékost eladtunk, edzőt is cseréltünk, és egy kis krízisbe kerültünk. Az európai kupaindulás így sem elérhetetlen. Most már saját nevelésű edző vezeti az első csapatot. Előtte az utánpótlásban dolgozott, reméljük, idővel jobb eredményeket fog produkálni.”
Ezzel fordítottan arányosan a hat éve alapított akadémia munkája éppen most látszik beérni, és az eddig a kiesés elkerülése ellen harcoló korosztályos együttesek már a tabella elején állnak.
„Az összes edzőnk a környékről való, egyet kivéve mindenki magyar, igyekszünk a saját környezetünkből építeni, hozni, nevelni” – mutatta be a műhely működését a klubvezető. – Huszonnégy helyen vannak alközpontjaink, összesen kétezer gyermek van nálunk, ebből körülbelül kétszáz az akadémián. A lányok száma is száz felett van, a női első csapatunk harmadik a bajnokságban. Ügyesek, szimpatikusak, küzdenek – az őszinte, harcias szellemük még a fiúknak is jó példa. Körülöttünk a délszláv nemzetek gyerekei sokkal harciasabbnak vannak nevelve, azért is kellenek a magyar edzők az utánpótlásba, hogy megértsék a magyar gyerekek lelkületét.”
Magyar fiatalból is sok van a TSC-ben, ugyanakkor az első keretbe még nem tudtak felkerülni – de ennek is jó oka van.
„A legtehetségesebb gyerekeink Magyarországra mennek: a Szegedben öt-hat gyerek is játszik tőlünk, a Honvédba is ment egy korosztályos válogatott, Felcsútra csak idén nyáron hárman mentek tőlünk.
A legügyesebb játékosaink a magyar rendszerbe kerülnek, ezt persze nem bánjuk, mi az anyaországnak neveljük őket, rájuk ugyanolyan büszkék vagyunk – csak így nehezebb az első csapatot is megtölteni saját nevelésű játékosokkal. A határ mentén vagyunk, a gyerekek amúgy is szeretnek átmenni Magyarországra már középiskolába is, nálunk az oktatási rendszer is gyengébb.”
A szerb futball sajátosságait Zsemberi úgy jellemezte, hogy rengeteg a párharc, agresszív a játék és sok az improvizáció.
„Mezei Szabolcs a nyáron érkezett hozzánk Paksról, és azt mondta, olyan a szerb bajnokság, mint az ultimate fight ketrecharc. Már a gyerekeknél is ez figyelhető meg. Nagy hátrányuk viszont, hogy nem rendszerben gondolkoznak, mindig improvizálnak. Ha át tudjuk venni a karakterüket, miközben rendszerben csináljuk, akkor óriási előnyt tudunk magunknak kovácsolni. Az ő mentalitásuk és a mi rendszerünk – nekünk ez a célunk.”
A TSC korosztályos gárdái nemzetközi tornákon vesznek részt, amiket sokszor meg is nyernek, de mindig az élmezőnyben végeznek. A szerb utánpótlás-bajnokságokban viszont nehezebb, mert rengeteg a külföldi
„Most már be fogják vezetni, hogy csak két légiós lehessen korosztályonként. A Crvena zvezda egyik csapata például öt afrikai játékossal áll a tabella első helyén, akikről azt sem lehet tudni, hány évesek, valószínűleg két évvel idősebbek, és így nem tudsz nyerni ellenük, úgyhogy a második hely is felér egy bajnoki címmel. Sőt! Múltkor a Szabadkával játszottunk, kikaptunk 4–3-ra, mind a négy góljukat más-más afrikai srác lőtte. Ez már hatalmas méreteket öltött, ezért is fogják kettőben korlátozni a létszámukat.”
Ha már zvezda: Zsemberi elmondta, Csíkszeredával és Dunaszerdahellyel ellentétben őket a magyarságuk miatt nem éri hátrányos megkülönböztetés a játékvezetőktől – Szerbiában inkább egy általános Belgrád-vidék ellentét van ebből a szempontból.
„A fővárosi csapatok vannak kiemelve, különösképpen a zvezda – ellene büntetőt nem nagyon ítélnek. A többi csapattal szemben viszont korrekt a bíráskodás. A szurkolói provokáció sajnos nálunk sem marad el, valahol ez a lelátói kultúra része.
Hozzánk is jár egyébként fradista és újpesti is, de a szurkolói kocsmában vendégül szoktunk látni székely fanatikusokat is, miközben néha a mieink is mennek oda. Nálunk nincs kitiltva a zászló a stadionból, a szerbet és a magyart is kitesszük, ez ellen senkinek nincs kifogása. Szurkolás viszont csak és kizárólag magyarul zajlik – a Nélküled eléneklése sem maradhat el.”
Nyitókép: MTI/MTVA