„Magyarul szeretek káromkodni a legjobban” – Szalai Attila a kapufájáról

A magyar labdarúgó-válogatott elképesztő bravúrt vitt véghez Lisszabonban: 2–2-es döntetlent játszott a világsztárokkal felálló portugál nemzeti csapattal. A Portugália–Magyarország első gólját Szalai Attila szerezte meg, akinek 51. fellépésén ez volt a második találata a nemzeti tizenegyben – de az első tétmérkőzésen. Ahogy azt tőle már az elmúlt években megszokhattuk, szerényen értékelt az újságíróknak.

„Nyilván jó érzés betalálni, de a fontos az, hogy a csapat megmutatta ismét, mennyire tud küzdeni és hajtani. Ez az a mentalitás, ami minket jellemez, tényleg nem adjuk fel az utolsó percig. Ha kell, vért izzadunk, kitesszük szívünket, lelkünket a pályára. Ezúttal is így történt, aztán az élet adta az egyenlítő találatot. Nyilván nagyon örülök a gólomnak is, fantasztikus beadást kaptam Szoboszlai Dominiktól. Gyönyörű labda volt, a kapus nem tudott rá kiérni, és jól blokkoltak a srácok. 

Azt sajnálom, hogy utána két ilyen gólt kaptunk, pedig készültünk arra, hogy a hosszún érkezik Ronaldo vagy más. Később rendezni tudtuk a sorokat. Azt is bánom nyilván, hogy a másik helyzetem kimaradt…”

Ezután arról beszélt, mi hagyta el a száját a kihagyott lehetőséget követően, amikor a kapufára fejelte a labdát.

Az is rendkívül jó beadás volt, aztán volt nekem is egy labdám Dominiknek, jól megfejelte, de a kapus védett. Varga Barni is fantasztikus volt, minden labdát lefejelt. A végén egy gyönyörű akcióból jött az egyenlítés: Barni fejelte le ismét a hosszú labdát, Lukács megcsinálta egy az egyben, Szobó meg érkezett a hosszún. Úgy gondolom, megérdemelten visszük el innen egy pontot, ami nagyon jót fog tenni a csapatnak.”

Portugália–Magyarország: Szalai mélyről jött vissza

Szalai Attila hosszú időn keresztül volt alapembere a válogatottnak, de a klubcsapataiban partvonalra került, így elveszítette biztos helyét a mieinknél, volt, hogy még a keretbe sem fért be.

„Rendkívül nehéz két év van mögöttem. Keveset játszottam a klubjaimban, ebbe most ne is menjünk annyira bele. Letudtam ezt az időszakot, most már mögöttem van, úgy érzem, erősebben tudtam visszatérni. Mindig sokat dolgoztam, hittem magamban és abban, hogy a kemény munka előbb-utóbb kifizetődik. Van, hogy erre várni kell, de nem szabad feladni. Én így tettem, ezért talán mondhatom azt is, hogy büszke vagyok magamra, és arra, hogy újra itt lehetek a válogatottban. Ráadásul egész jó teljesítményt nyújtottunk csapatként.”

Arról is megkérdezték, testközelből milyen volt ekkora világsztárok ellen játszani.

„Sajnos közelről sem éppen rossz játékosok… De jó karakterek, lehetett velük beszélni normálisan, nem voltak arrogánsak, lekezelőek. Persze baráti diskurzusok azért nem folytak közöttünk. Ment az adok-kapok, kemény mérkőzés volt, azért faultoltak ők is sokat, de mi is. Természetesen nagy élmény ekkora sztárok, ilyen fantasztikus labdarúgók ellen játszani, és büszkévé tesz minket, hogy helyt tudtunk állni ellenük egyénileg és csapatként is. 

Végül azt kérdezték tőle, ha honosíthatna valakit a portugál válogatottból, ki lenne az.

„Senki. Nagyon sokat számít, hogy a magyar címerért küzdünk. Nyilván mindenki szívesen játszana Ronaldóval, de lehet, hogy ezúttal Varga Barni több párharcot nyert meg, mint ő. Nagyon büszke vagyok a srácokra!”

Nyitókép: Stefan Koops / NurPhoto / NurPhoto via AFP