A lendületben lévő házigazdák léptek fel támadólag a szünet után, az első próbálkozás is az övék volt Semedo révén, miközben mi visszahúzódtunk, és átadtuk a területet nekik. Nem volt jó húzás, ráadásul menet közben egy-két hiba is be-becsúszott, így azon kellett imádkoznunk, hogy Pedro Neto lába ne süljön el rögtön a félidő elején.
Szerencsére alaptalan volt a félelmünk, mert bár előbb a szerb játékvezető feltartotta Sallait, de a következő két alkalommal már ő sem tudott megállítani minket – kár, hogy Szoboszlai Dominik mindkétszer erőtlenül találta el a labdát (egyszer fejjel, majd lábbal).
Nem kellett volna sok, hogy kétgólos hátrányba kerüljünk: előbb Rúben Dias forgácsolta szét a bal kapufát jó 25 méterről, utána Fernandes találta telibe ugyanazt. Utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy Tóth Balázs beleért, így ez mindenképpen bravúr volt tőle. Nem ez volt az első és utolsó, ugyanis néhány perccel később Joao Félix fejesét védte közelről hatalmas reflexszel. Járt neki a taps, ahogy Sallai Rolandnak is, aki a kezdőkörből megpróbálta átemelni Costát – ez még a portugál szurkolóknak is tetszett.
Az már nem, ahogy Kerkez Milos odarajzolta a játékszert Szalai Attila fejére, aki az ötös vonaláról a felső lécre fejelt a 72. percben.
A levágódó labda ráadásul ott pattogott a kapu szájában, de egyik bevetődő játékosunk sem tudott hozzáférni.