Ne tegyünk már úgy, mintha kötelező lenne megverni az íreket

„»Ellenfelünkhöz hasonlóan mindent vagy semmit mérkőzés előtt állunk« – mondja az ír Kevin Kilbane. Már ez is nagy ámítás. Ti, ti álltok mindent vagy semmit mérkőzés előtt (igazából ti sem), mi vendégként lépünk pályára, nyilván győzni szeretnénk, de a döntetlen – előzetesen – Írországnak fájhat jobban.

Ennyit bevezetésül. Este válogatott meccs, már azon gondolkodom. Világbajnoki selejtező Dublinban. Hat nehéz meccsünk lesz. Ez az első. »Írország elvileg verhető csapat, de vannak a keretében olyanok, akik már szagoltak puskaport… Azzal is számolni kell, hogy nagy lesz a teher rajtunk Dublinban« – mondja a nagy öreg, Csank János. Mérsékelt lelkesedéssel követem. Nekem a karrierjéről nem a váci bajnoki arany jut eszembe, hanem az egy hét. Meg a null öt. Meg az egy tizenkettő. Régen volt. Felejteni sohasem tudjuk.

Írország elvileg tényleg verhető, de az nem azt jelenti, hogy a mi győzelmünk a papírforma. Írországról beszélünk. Brit vagy szigetországi válogatottak, klubcsapatok ellen mindig nehéz futballoznunk, és ezek az írek szinte mind az angol bajnokságban edződnek. Kemény lesz ez, főleg telt ház előtt.

A média egy része és sok szakmabeli persze tudatosan magasra teszi a lécet. Aztán, ha nincs siker, akkor majd azt harsogják: győzelemről volt szó! Erre, erre épülnek a stadionok!

Nem. Egy jó meccsről van szó. Ha valaki elolvassa Rossi vagy a játékosok nyilatkozatait, magabiztosak, de reálisak.

Fogalmam sincs milyen meccs lesz, remélem, viszonylag nyílt, és lesz tere a mieinknek. Megpróbálunk dominálni? Vagy a klasszikusabb Rossi-taktika következik?

Csak közhelyek jutnak eszembe, kulcsjátékos támadóink (Sallai, Szoboszlai, Varga) formáján sok múlik, hál' Istennek mind jól futballoznak mostanság, kedvencem, Varga mintha a régi lenne, Sallai és Szoboszlai pedig ott bizonyít, ahova az edzője teszi. 

Tóth Alex hatalmas flow-ban van, sok meccsét láttam, és hihetetlen, hogy hétről-hétre mennyit fejlődik, mennyire magabiztos, mennyi energiája van, és milyen szeme, lába. Rossi nagy mágus, remélem, mindenki tökéletes mentális állapotban lesz.

Hátul? Csak megleszünk valahogy, Orbánon nagyon sok múlik, de – szinte biztosan ő kezd – Dibuszon is, jó lenne, ha elővarázsolná a korábbi formáját, nagyon kell fókuszálnia a kijöveteleknél, amik nem az erősségei, és kellenek azok a bravúrok, amelyek – magyar szinten mindenképp – klasszis kapussá teszik.

Előzetesen – de csak úgy – talán aláírnám a döntetlent is, de kétségtelen közhely: a győzelem ér sokat. Viszont kár túl nagy terhet rakni a fiúkra. Nem ők tehetnek arról, hogy már annyi évtizede nem sikerült.

Egy biztos: eredménytől függetlenül kint leszünk a portugálok ellen. Vagy leülünk a tévé elé. Ti elégedettek lennétek (előre) egy döntetlennel?”

Nyitókép forrása: MTI/Illyés Tibor

***