A mesterötöst szerző válogatott játékos erdélyi küldetése: benntartani az egyetlen magyar csapatot a román élvonalban

Kis időbe telt, hogy tudjunk beszélni, mert éppen a nagylányát íratta be óvodába. Csíkszeredára fog járni ezek szerint? Megtalálta az Eppel család Hargita megye központjában a helyét?
Kezdem a kérdés második felével: maximálisan! Igen, Csíkszeredán iratkoztunk be, de itt csak szeptember második hetében kezdődik az óvoda. Sajnos az utóbbi időben gyakorlottak lettünk költözködésben, úgyhogy viszonylag flottul ment minden, de rengeteg energiát igényel. Nem úgy terveztem, hogy már most nyáron elmegyek Nyíregyházáról, de jól érzem magam Erdélyben is.

Miért kellett akkor mégis klubot váltania?
Jelezte felém az edző, hogy nem számol velem a jövőben, kereshetek magamnak csapatot. Megköszönte az elmúlt időszakot, hogy segítettem a csapatot azután, hogy kinevezték – ugye rúgtam három gólt és bennmaradtunk. Ezután elkezdtük a csapatkeresést. Megmondom őszintén, nem akartam ezzel sokat várni, talán lett volna lehetőségem másik NB I-es klubban vagy külföldön játszani, de jött a csíkszeredai ajánlat, és elfogadtam, hogy ne essen ki sok idő.

Ezek szerint nem érzi magát külföldön.
Abszolút nem! Két gyerekünk van, nagyon jó, hogy teljesen magyar környezetbe érkeztünk. Most éppen Gyimesen vagyunk, itt is mindenhol magyar programokkal, éttermekkel találkozunk. Ez így, kiegészülve azzal, hogy továbbra is élvonalbeli bajnokságban játszhatok, tökéletes választás volt.

Múlt héten azzal került be a hírekbe, hogy lőtt egy mesterötöst a kupában az FC Voluntarinak. Ha jól sejtem, ez volt az első ilyen a profi pályafutása során.
Igen, sőt még mesterhármast sem lőttem korábban tétmérkőzésen, egy négyesem viszont volt már. Egy másodosztályú, de feljutásra pályázó együttes ellen játszottunk. Másodszor voltam kezdő Csíkszeredában, annak is nagyon örültem, de főleg a góloknak, amelyek viszonylag szépek voltak. Utána is kezdő voltam a bajnokságban, remélem, most már ott is elkezdem lőni a gólokat.

Csatárként ez a tökéletes receptje az önbizalomnövelésnek?
Így van! Nem tévesztem össze a dolgokat, tudom, hogy a bajnokságban mindig nagyobb értéke van a gólnak, de azért megjegyzem ezt az ötöst egy életre, ahogy a Kajrat Almatiban elért mesternégyest sem felejtem el soha. Szép emlékek ezek.

A Transfermarkt adatai szerint egyébként a 8–1-es sikerük a klub történetének legnagyobb különbségű győzelme tétmeccsen.
Na, azt nem is tudtam, hogy történelmet írtunk. Mondjuk abban sem vagyok biztos, hogy lőtt korábban valaki csíkszeredaiként ötöt egy mérkőzésen – a Kajratról például biztosan tudom, hogy náluk enyém volt az első mesternégyes.

Viszont az edzőjük, Ilyés Róbert maximalistának tűnik, mert nem volt teljesen elégedett. Azt mondta, bosszantja, hogy gólt kaptak, és jobb lett volna ezekből a találatokból a bajnokikra is hagyni…
Szerintem minden edzőre jellemző, hogy amikor ennyire vezet a csapata, nem akar gólt kapni. A szünetben, 4–0-s állásnál el is mondta nekünk, hogy rúgjunk minél többet, de közben meg ne kapjunk, aztán egy butaság miatt mégis összejött. És igen, nyolc gól után benne van, hogy kilövöd magad a következő meccsre, de végül rúgtunk egyet a bajnokin is, szereztünk is pontot. Nyerni nem tudtunk, mert kaptunk is egyet, ezzel kellene valamit kezdenünk, hogy ne lőjenek ellenünk ennyire könnyen gólt akár helyzet nélkül is. Ez kellene ahhoz, hogy elinduljunk felfelé a tabellán.

Tavaly a Nyíregyházával már megcsinálta, hogy bennmaradt egy újonccal. Ez most nehezebb küldetésnek tűnik?
Jelen pillanatban igen, mert még az első győzelmünk sincs meg. De az, hogy tavaly átéltem hasonlót, ad egyfajta nyugalmat nekem, mert van már tapasztalatom abban, mi segít ilyenkor, hogyan kell bizonyos szituációkra reagálni, és ezt próbálom átadni a srácoknak. Mindig mondom nekik is, hogy tavaly ugyanez történt velem.

Legközelebb a címvédő, bukaresti FCSB lesz a vendégük – nem biztos, hogy ellenük fognak rálépni a győzelem útjára…
Pedig jó kis meccs lesz. Remek stadionunk van, szeretem az itthoni mérkőzéseket, de pályára léptem volna Bukarestben is, kár, hogy felcserélték a pályaválasztási jogot. De mindegy is, ez most nem közhely: nekünk már nem számít, ki az ellenfél, nyernünk kell végre, hogy mindenki elhiggye, van értelme annak, amit csinálunk.

Gondolom, az öltözőben nem volt nehéz megtalálnia a helyét, miután a keret tele van magyar játékosokkal.
Nem, bár nekem amúgy is elég könnyen megy a beilleszkedés, ez a koromból is adódik, de beszélek például angolul és oroszul is. 

A magyarhoz képest milyen a román bajnokság?
Nem sok mérkőzést játszottam még itt, de azt látom, több a kifejezetten jó csapat, és még a kisebbeknél is sok az egyénileg jó játékos. Az NB I taktikusabb, kompaktabb, itt inkább őszintébb a foci, jobban, kreatívabban támadnak a csapatok, otthon meg inkább a taktikával nyerik a meccseket.

Az mennyire furcsa, hogy bár a liga román, a csíkszeredai drukkerek mégis magyarul szurkolnak?
Nagyon jó érzés. 

És mit lát, hall, érez: a szurkolóknak mennyire fontos a klub körüli élet a magyarságuk megélése szempontjából?
Teljesen egyértelműen érzem, borzasztóan fontos mindenkinek, hogy megéljék a magyarságukat. 

Mit gondolnak erről vajon a román ellenfelek?
Egyelőre nem éreztem semmilyen atrocitást vagy utálatot amiatt, hogy magyarok vagyunk. Meg hát románul szidhatnak, úgysem értem…

A végére beszélgessünk kicsit a válogatottról is: eddig nyolc alkalommal lépett pályára címeres mezben. Mit szólt ahhoz, hogy a világbajnoki selejtezőkre három újonc támadót is behívott Marco Rossi, közülük ketten debütáltak is?
Vicces, mert Tóth Barnáról már egy évvel ezelőtt is azt mondtam Nyíregyházán, hogy figyeljék meg, belőle tuti, válogatott lesz. Lukács Dani jó barátom, vele kapcsolatban meg milyen érdekes az élet: három hónappal ezelőtt kiesett a csapatával az NB I-ből, majd eligazolt, megkapta a lehetőséget, rúgott négy gólt és bekerült a válogatottba. Ez a labdarúgás szépsége, ezért is imádom ezt a sportágat, mert bármi megtörténhet.

Akár az is, hogy egy jó idény után Eppel Márton is újra válogatott mezt húzhat magára?
Jó kérdés. Szerintem ahhoz nagyon jó évet kellene futni. Ezért is sajnálom a Nyíregyházán történteket: jó formában fejeztem be az idényt, nagyon motiváltan ugrottam neki a felkészülésnek, az volt a tervem, hogy minél több gólt lövök, aztán bármi megtörténhet. De egy csapatváltás után ez mindig nehezebb, kell egy kis idő, hogy egymásra találjunk, így kevesebb esélyt látok erre.

De ezek szerint azért álmodozik még a válogatottról…
Persze! Ha nem tenném, akkor nem is fociznék már. Akkor nem igazoltam volna Budapestről nyolc órányi távolságra. Abszolút motivált vagyok, nagyon szeretek futballozni, csapatban dolgozni. Nyíregyházán is így volt, Szabó Istvánt remek edzőnek tartom, a srácokat is nagyon szerettem, kifejezetten jó évnek nézhettünk volna együtt elébe. De ezen már túl vagyok, Csíkszeredán is nagyon jól érzem magam, és mindent megteszünk, hogy bennmaradjon a jelenlegi egyetlen magyar csapat a román élvonalban.

Nyitókép: Csíkszereda SK