Magyarország–Románia: örömünnep Debrecenben – odapörköltünk a románoknak

Magyarország futsalválogatottja csütörtök este 3–2-es győzelmet aratott Románia ellen az Európa-bajnoki pótselejtező első meccsén a Főnix Arénában. 

Egy magyar–román bármikor, bármilyen sportágban pikáns presztízspárharc, ezen a komoly tét csak még tovább tud csavarni. Ugyanakkor nyilván speciális a helyzet abban az esetben, ha a szomszéd válogatott gerincét határon túli nemzettársaink adják, mint például jégkorongban már megszokhattuk. És ahogy 

Tíz éve pont ellenük, pont ugyanitt sikerült

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tét ezúttal az Európa-bajnoki szereplés kivívása, s hogy ezt legutóbb tíz éve, 2015-ben ráadásul éppen a romániai válogatott kárára tudtuk megcselekedni (Dróth Zoltán akkori feledhetetlen, utolsó másodperces góljával ugyanitt, Debrecenben), máris érthető, miért előzte meg feszült várakozás a mostani pótselejtező csütörtök esti első meccsét – s hogy miért ment ki szurkolni egészen pontosan 3413 drukker, akik az első pillanattól fogva pokoli hangulatot teremtettek a Főnix Arénában. 

A sportági legenda Dróth azóta már emlékezetes módon nincs a magyar válogatottban, a mieinknek azonban így is 50-60% esélyt adott előzetesen a romániai csapat Nyíregyházán játszó gólvágója, Hadnagy István, aki nem mellesleg a balhés sorsolást követően egy pillanatig sem titkolta, a bevezetőben ecsetelt különleges érzelmi töltet miatt szíven ütötte, hogy éppen az anyaországi válogatottal kell megküzdeniük az Eb-részvételért. 

Kimaradt magyar helyzetek, még a hazai kapufa sem segített

Sergio Mullor szövetségi kapitánya két játékosát, Rutai Balázst és Szalmás Zoltánt volt kénytelen nélkülözni sárga lapok miatt, mindenki más egészséges volt, és a jövő szerdai, craiovai visszavágón már ők is ott lehetnek majd. A román himnusz B-közép általi menetrendszerű kifütyülése után Kanyó Szilárd blokkolt le egy magyar lövést, majd a csapatkapitány, a már a tíz évvel ezelőtti kijutásban is szerepet vállaló Rábl János suhintotta mellé. Jól kezdtünk, a 3. perc végén Pál Patrik középre adása után Suscsák Máté lapos lövésénél már nagyot kellett védenie Toni Tonitának. Veszélyes szabadrúgások következtek mindkét oldalon, majd

Román időkérés után Rábl lőtt mellé, veszélyesebbek voltunk, viszont hamar összeszedtük a négy faultot – szerencsére ezt követően fegyelmezettebben játszottunk. A félidő utolsó hat percére fordulva a fellépő kapust, Alasztics Marcellt biztatták lövésre, a félpályáról majdnem meg is lepte román kollégáját: ehhez sem kellett sok, de ez is kimaradt. Ezt követően csak begyűjtöttük az ötödik szabálytalanságunkat, innentől magyar fault esetén román kisbüntető következett volna, de két nagy Alasztics-védéssel és a túloldalon egy leblokkolt Rafinha-lövéssel lepergett a fennmaradó idő – 0–0-s első félidővel fordultak a felek. 

A második félidőre maradtak a gólok és az idegőrlő végjáték

A szünet után úgy folytatódott a meccs, ahogy előtte abbamaradt: magyar helyzetekkel. Másfél percig bírták a nyomást a románok, ekkor 

A magyar vezetés után hirtelen sürgőssé vált a románoknak, Alasztics percei következtek, fontos védésekkel tartotta az 1–0-t. Sajnos az első félidőnél is hamarabb összeszedtük a négy faultot (már az első tíz percben), és a sárgákat sem úsztuk meg, miközben a románok 0 szabálytalansággal álltak. Ráadásul amikor 10:17 volt vissza, Robert Crisan közepes lövése megpattant Suscsákon, ez megzavarta Alaszticsot, akinek így nem volt esélye, kiegyenlített Románia, 1–1.  

És ezúttal nem hagytuk, hogy a románok átvegyék az irányítást, ráadásul kibekkeltük újabb szabálytalanság nélkül, két és féllel a vége előtt pedig egy kapu előtti kavarodás végén Hadházi Sándor begyötörte a harmadik találatunkat! Idegőrlő végjáték következett, és bár a kétgólos előnyt nem sikerült megtartanunk – a románok 5 a 4 ellen betaláltak Gavrila Sergiu révén –, végig többet támadva végül több mint megérdemelt győzelemmel, ám csak minimális előnnyel utazunk a jövő szerdai, pokolian nehéznek ígérkező craiovai visszavágóra.

Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt