A csúcsról a mélybe
„Amekkorát változott 2016-ban az olimpia után az életem pozitív irányba, akkorát változott két és fél éve is, csak az ellenkezőjére – jegyezte meg a Rióban bronzérmes sportoló, akinek nagy szívfájdalma, hogy felnőtt világversenyen nem tudott a dobogó legfelső fokára állni.
Mindig benne voltam a top 5-ben, jobb és jobb akartam lenni, a 2017-es világbajnokságon legyőzhetetlennek gondoltam magam, mégis negyedik hely lett belőle.”
A pécsi úszó sosem gondolta volna, hogy egy egyszerű véradás ilyen szituációba sodorja majd. Úgy érzi, ő mindent helyesen tett, egy félreértés miatt történt az egész. „Nagyon nehéz volt, tehetetlennek éreztem magam végig abban az időszakban. Fogalmam sem volt, hogyan kerülhettem ilyen helyzetbe. Nem is tudom, mit mondhatnék még… Szerintem depressziós voltam. Elég sokáig – vallotta be Kenderesi, hozzátéve, hogy a családja is belerokkant ebbe az egészbe. – Több száz órát beletettek ebbe, rengeteget foglalkoztak az üggyel. Várják a döntéshozatalt, de nem egyszerű ez nekik sem.”
Nem érti, hogyan lehet az, hogy tudományos cáfolata van az ellene felhozott vádaknak, mégis ilyen döntés született. Úgy véli, több mintáját nem vették számításba, így irreleváns az a minta, ami alapján elítélték.
„Sose fogom elfelejteni: mentünk a tárgyalásra, a bejáratnál az egyik testületi tag szendviccsel a kezében úgy fogadott engem:
»Figyelj, Tomi, nem akarunk vérontást. Van egy olyan lehetőség, hogy bevallod, hogy doppingoltál, és elintézzük azt, hogy kevesebb eltiltást kapj«,
lejegyzőkönyvezik, nekem szinte semmit nem kell mondanom, be sem kell mennem. Mondom: kizárt, mert nem csináltam semmit” – mesélte az elsőfokú tárgyalásról, majd azzal folytatta, úgy érzi, az első perctől kezdve negatívabban álltak hozzá és a szakértőkhöz is, akik képviselik. Ennek ellenére szerinte jól sikerült a tárgyalás, mégis eltiltották négy évre. „Felháborító! Teljesen érthetetlen. Egyértelmű volt, hogy tovább fogunk menni.”.