Kenderesi Tamás még mindig nincs túl a botrány nehezén – itt tart a magyar olimpiai bronzérmes kálváriája

A 2016-os riói játékokon a 200 méteres pillangóúszásban bronzérmet szerző kiválóságot még 2022 végén tiltották el állítólagos doppingvétség miatt, így nincs mit szépíteni: a 28 éves Kenderesi Tamásnak lényegében kerékbe tört a pályafutása.

(Egy sportoló biológiai útlevelének – ABP – a fő alapelve, hogy olyan kiválasztott változó adatokat, „doppingbiomarkereket” kövessen nyomon egy adott időtartam alatt, amelyek doppingszerek hatását árulják el.)

Az online fellebviteli tárgyalásra tavaly szeptemberben került sor, amelyen egy háromtagú választott bírói testület tagjai hallgatták meg a perben álló feleket (Kenderesi Tamás természetesen továbbra is kitartott amellett, hogy nem követett el doppingvétséget), ám azonnali döntés, így jogerős ítélet sem született.

Ezt követően a CAS adatkiegészítést kért az úszó jogi képviselőitől és a Magyar Antidopping Csoport illetékeseitől, majd tavaly novemberre ígért ítélethozatalt. Ám akkor csak annyi derült ki, hogy a háromtagú választott bírói testület már csak 2025-ben tárgyalja Kenderesi fellebbezését, a döntés új határideje pedig 2025. január 20. – ehhez képest egy nappal e határidő után újabb módosításról szóló üzenetet kaptak az érintettek.

Erre reagálva az olimpiai bronzérmes kiválóság jogi képviselője, Hergenrőder Tamás egy mindenre kiterjedő közleményt adott ki, amelyet a Nemzeti Sport alapján mi is közlünk: 

„Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy tárgybéli ügyben már nemhogy döntés nem születik 19 hónapja, de gyakorlatilag az egész ügyet semmibe veszik és az ügyfelet arra sem méltatják, hogy a saját ügyéről megfelelően tájékoztassák. Talán a bíróságnak nem tűnt fel, hogy az immár sokadszorra meghosszabbított határidő is eltelt 2025. január 20. napján, ugyanakkor a sportolónak és jogi képviselőjének, de még a sajtónak is annál inkább! 

 Egy ilyen helyzetben  a sorozatos, indokolás nélkül halasztás nehezen értelmezhető, különösen azért, mert a bíróság a saját eljárási szabályzatát sem tartja be. Méltatlan a CAS-hoz, a CAS bíráiként eljáró kiemelt szaktudású jogi szakemberekhez, a magyar sporthoz és a magyar sportolókhoz, hogy egy doppingügyet – melynek jelen esetben csak a másodfokú eljárási díja 44.000 svájci frank – így kezeljenek. 

Semmilyen okát nem adta a bíróság, vagy a bírói panel bármely tagja annak, hogy az ítélkezésben esetleg akadályoztatva lenne. A 2024. szeptember 18-i tárgyalást követően 10 napon belül ismételten csatolásra kerültek ugyanazok a jogszabályok, amiket a fellebbező már a 2023. júniusi (!) fellebbezésében előadott. Ennyire nehéz kimondani a sportolóról, hogy ártatlan? Ennyire nehéz bevallani és ítéletbe foglalni, hogy milyen súlyos eljárási, mintavételi és mintakezelési hibák történtek Kenderesi Tamás esetében?

Az eljárás során új szakértő kirendelésére nem került sor, dr. Kováts Tímea szakértő pedig egymaga egyértelműen megcáfolta a hamis, hiányos adatokra épülő vélelem megalapozottságát. A WADA szakértők valamennyi szakvéleménye kizárandó a bizonyítékok közül, hiszen a tárgyaláson elismerték, hogy egyik sem a teljeskörű biológiai útlevél alapján készült. A genetikai indokolást ugyancsak alaptalanul kívánja kizárni a másodfokú doppingbizottság. A doppingeljárás megindításától kezdve tapasztalt eljárási szabályok súlyos megsértése és a téves jogalkalmazás pedig már önmagában az elsőfokú döntés megsemmisítését indokolja.

Az eljárásban mindvédig a sajtónyilvánosságot mellőzve, türelemmel vártuk az eseményeket, ez most is így van. Reméljük eljön hamarosan az idő, amikor nemzetközi sajtótájékoztató keretében ismertetjük majd a közvéleménnyel az ügy minden elemét és az eljárásban tapasztalt valamennyi visszásságot, mert a tanulság mindenkinek jár.

Továbbra is bízunk benne, hogy a bölcs bírák felvállalják végre a felmentést jelentő döntéshozatalt, de egy biztos: az igazság – így vagy úgy, de – rövidesen napvilágra kerül!”

A Magyar Antidopping Csoport vezetője, dr. Tiszeker Ágnes is kinyilvánította a véleményét:

„Nem értjük és nem is sejtjük, hogy mire vár a CAS, miért hosszabbítják meg újra és újra a határidőt. Sajnos ez a jogukban áll, persze, nem a végtelenségig. Nem kell bizonygatni, hogy már mi is szeretnénk lezárni ezt a hosszúra nyúló ügyet, de ennek a menete nem rajtunk múlik. Mindenről e-mail-üzenetekben értesülünk, az abban foglaltakat tudomásul vesszük, többet nem tehetünk...”