Itt a csodarecept vagy mégsem! Csipes Tamara, Sallai Roland, a Márton ikrek is vallottak gyerekkorukról

Nyitókép: Facebook/roland.sallai

***

Milák Kristóf, Kós Hubert, Koch Máté, Siklósi Gergely, Nagy Dániel, Andrásfi Tibor, Márton Viviana – a párizsi olimpia magyar aranyérmesei közül ők szerepelnek a most bemutatott Így lettünk bajnokok című könyv második kiadásában. 2019 után ismét szót kaptak a példaképek, hogy megmutathassák pályafutásuk kevésbé ismert, sokak számára tanulsággal szolgáló szakaszát. Gondolhatnánk, elég követni a sikeres sportolók által felvázolt életutat, és garantált a győzelem. 

„Nyilván ez egy olvasmányos könyv, sztori gyűjtemény a gyerek- és fiatalkorról. Majdnem mindegyik történet megáll az első felnőtt sikertörténetnél. Recepteket nem lehet adni arra, hogyan lehet valaki világklasszis sportoló, de példákkal be lehet mutatni. Vannak általános igazságok, közhelyek: akaraterő, kitartás, odaadás, ezek igazak mindenkire. Ugyanakkor a 28 fejezet 28 különböző történet és út a Rózsadombtól a Kőbánya Alsó Vasútállomástól való indulásig. 

A szülei hogyan viszonyulnak a sportoláshoz, mennyiben jelentenek esetleg terhet a tehetség számára. Ugyanígy a nevelőedző pedagógiai érzéke, empátiája és szakmai felkészültsége elengedhetetlen. Az iskola szerepe sem elhanyagolható, hogy mennyire támogatja vagy éppen piszkálja a diákot azért, mert sportol. Azt az érzést szerettük volna tompítani, hogy feltétlenül valami különleges paraméterek kellenek, hogy valakiből klasszis versenyző legyen!” – beszélt a szerzők szándékáról lapunknak Bruckner Gábor, felelős kiadó, szerkesztő, aki maga is a nyolc szerző egyike.

Számok helyett személyes élmények

Manapság egyre nagyobb szerepet kap a tudományos háttér. Akár már abban is, hogy a gyerek milyen sportágat válasszon. Különböző mérések és a szülők vizsgálata alapján „terelik” egyes sportágak felé a tehetségeket. 

„Mi ezt nem vizsgáltuk. Minden résznek értelemszerűen az alanyai a főszereplők. Róluk szól, a visszaemlékezéseik mellett azért megszólaltattunk a környezetükből fontos szereplőket, akik főleg a szülők, nevelőedzők. Az első kiadásban például Babos Tímea az utat törő, később menedzsereként tevékenykedő nővére nyilatkozott, most az olimpiai- és világbajnok párbajtőrvívó, Koch Máté legjobb barátja szólal meg. A sportoló maga kérte, hogy beszéljen a kezdetekről. Ő is vívott és remek történeteket mesélt. Nem akarunk didaktikusan elmondani dolgokat, hanem az olvasóra bízzuk azt, hogy ő mit szűr le belőle. A szülő önmaga vagy a gyereke, esetleg a fiatal saját maga számára.”

Pizza a túloldali falnál

A teljesség igénye nélkül idézünk néhány gondolatot, amelyek a főszereplőktől származnak. A párbajtőrvívó, Siklósi Gergely egy jól sikerült asszó hozta meg a belső gátak áttörését: „Tizenöt évesen Tatán nyertem életemben először Boczkó Gábor ellen, és azt hiszem, ezután fogalmazódott meg bennem, hogy ebből az egészből akármi is lehet.”

A 200 méteres hátúszás friss olimpiai bajnoka, Kós Hubert kisgyerekként Varsóban fagyoskodott a medencében, lengyel edzője így húzta el előtte a mézesmadzagot: 

A teniszező, Marozsán Fábián kiemelte, hogy nem helyeztek rá nyomást: „A szüleimet soha nem zavarta, hogy itthon csak második, harmadik vagy negyedik vagyok. Ők a felnőttsikerekre készítettek fel, és igazuk lett.” A magyar labdarúgó-válogatott és a Ferencváros kapusának, Dibusz Dénesnek egy gyerekkori kapuskesztyű adott extra motivációt: „Onnantól kezdve nem is nagyon vettem le, abban ettem, ittam, mindent abban akartam csinálni. Rám gyógyult. Úgyhogy elmondhatom, ezzel a kis ajándékkal gyakorlatilag az én életem sínre került.” 

Konfliktusok, nehézségek

A 376 oldalas könyv persze a szerzők munkája mellett nem jöhetett volna létre a sportolók és hozzátartozóik, edzőik konstruktív hozzáállása, együttműködése nélkül. Holott időnként kényes, kellemetlen esetekről, kudarcokról, buktatókról, konfliktusokról kellett számot adni. Többször felmerült az akkori gyerekekben az is, hogy feladják.

„Azt látjuk a sportolók többségénél, hogy felüdülés számukra, hogy végre nem arról kérdezik őket, hogy mi volt az előző versenyen, meccsen, miért így sikerült, mire készülnek, mik a terveik, hanem arról: ami fiatalemberek lévén nem olyan régen volt, mégiscsak egy olyan időszak, amiről most már abszolút nyitottan, bátran lehet beszélni. Nincs különösebben tétje már az egésznek. 

El kell azt is mondani, hogy volt olyan sportoló, aki nem kívánt benne részt venni. Nem részletezem, van, akinél tudom az okát, van, akinél nem. Az alanyok túlnyomó részének örömöt okozott a kezdeményezés, ennek köszönhetően meg is nyíltak” – mondta a Mandinernek Bruckner Gábor.