„Nem nehéz azokért küzdeni, akiket szeretünk” – úsznak a boldogságban aranyérmes vívóink (VIDEÓ)

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Ihletett formában vívta végig a pénteki napot a magyar férfi párbajtőrcsapat a párizsi olimpia csapatversenyén: a negyeddöntőben előbb Kazahsztán, majd az elődöntőben a házigazda Franciaország maradt alul 45–30-ra! Ilyen előzmények után jöhetett a japánok elleni finálé, amelyben szinte végig 3-4 tusnyi előnyünk volt, a hajrá mégis izgalmas lett. Hét másodperccel a vége előtt kiegyenlítettek a japánok, így 25–25 után hosszabbítás következett! Siklósi Gergely higgadt volt, és bevitte a győztes tust, a magyar férfi párbajtőrcsapat olimpiai aranyérmes!

A párizsi olimpia második magyar aranyérmét tehát az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Siklósi Gergely, Nagy Dávid fémjelezte együttes szerezte meg, a négy remek sportember büszkén értékelte az óriási sikert a vegyes zónában!

„Egész nap fókuszáltak voltunk, ment a vívás. Laza voltam, nem voltam görcsös, mint az egyéniben. Végre meg tudtam mutatni a magyaroknak, hogy nem véletlenül jutottam ki, itt a helyem az olimpián. Bátran indítottam el a támadásokat, egy asszó híján az összeset megnyertem. Ez ritkán fordul elő párbajtőrben. Büszke vagyok rá, hogy 52 év után nekünk szólt ismét a himnusz az olimpián. Gyerekkorunk óta nagyon jó barátok vagyunk. Nem nehéz azokért küzdeni, akiket szeretünk.

A sors azt akarta, hogy Magyarország nyerje az olimpiát. Nem egyszerű feldolgozni, hogy két éven belül Európa-, világ- és olimpiai bajnoki címet nyertünk!” – mosolygott a vegyes zónában Koch Máté.

A döntő tust megszerző Siklósi Gergely ezúttal is bizonyította, hogy az idegei kötélből vannak.

„Nyugodt voltam. Tudtam, hogy a végén egy tus lesz. Abba az egy tusba pedig mindent beleadtam. Nem tudom, milyen idegeim vannak, de örülök neki! Izgalmassá tettük.

Nem akartuk, hogy ilyen szoros legyen, de ez a japán csapat kivételesen jó, a jövőben még számolnunk kell velük. Nem tudtunk ellépni, jól zárkóztak, nem remegtek meg. Bátrak voltak a japánok. Azt mondtam a srácoknak az asszó előtt, hogy ez a mi napunk!” – emlékezett vissza a győztes tust megszerző Siklósi Gergely.

Andrásfi Tibor egyéniben negyedikként zárt, így extra motiváció volt benne a finálé előtt.

„Nagyon sok minden lepergett előttem, amikor az asszó végére értünk. Fohászkodtam az égiekhez, becsuktam a szemem, letérdeltem, mindent csináltam, de szerencsére a mi javunkra dőlt most el a döntő.

A múltkor ők nyertek, most mi, majd a következő olimpián eldöntjük, ki a jobb. Nem lehetek csalódott az egyéni miatt sem, mert ez mindenért kárpótol. Kint maradunk keddig, a Bajnokok Parkjában szeretnénk megünnepelni ezt a sikert, és most végre valóban átérezhetjük az olimpiai érzést, megnézhetjük a többi sportágat, mert eddig csak a csapatversenyre fókuszáltunk. Mostantól a pihenésé és az ünneplésé a terep!” – erősítette meg Andrásfi Tibor.

A döntőben becserélt Nagy Dávid izgult ugyan, de pontosan tudta a dolgát. Mint fogalmazott: nem ma kezdte.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem izgultam. Sokáig vártam rá, hogy pástra lépjek, szurkoltam a srácoknak, melegítettem velük, a terem már ismerős volt, de teljesen más élmény volt előrelépni az olimpiai döntőben. Szívesen vívtam volna többet is, de ez most nem az a nap volt. Nem volt szükség korábban a cserére, nem kellett megbontani az egységet.

csak az a lényeg, hogy meg kell szúrni a másikat. Végül a döntőben kellett beállnom, úgy érzem, fontos szerepem is volt a fináléban, értékes tusokat szereztem a csapatnak” – mutatott rá a döntőben csereként beszálló Nagy Dávid.