Válaszút előtt: komoly dilemmába kerülhet néhány tiszás jelölt

Számolni kell az összeférhetetlenségi szabályokkal.

A kiadója pedig nem más – mély levegő –, mint a HVG.


„Igyekszem elkerülni, hogy egykori munkahelyeimmel foglalkozzam. Néha sajnos nem tudom megállni, de többnyire ülök a kezemen, akkor is, amikor egy szerencsétlen középsőcsoportos csinál teljesen hülyét magából és a szakmából a kormányinfón, amikor akadálytalanul megy át a legátlátszóbb politikai propagandaszöveg, amikor a legelemibb kritikai igény sem jelenik meg az írások többségében. Léteznek azonban olyan helyzetek, amelyek visszamenőlegesen is elviselhetetlenül megalázóak, és ez most ilyen.
Kezdem messzebbről.
Vannak mitikus pillanatok, amelyekről utólag senki által nem vitatottan ki lehet jelenteni, hogy valamiben fordulópontot jelentettek. Nem mentség ugyan semmire, sem az államkézbe vett propagandára, sem a gyűlöletkampányokra, de mégis az első alkalom, amikor tényeket nélkülöző, lejárató szennyirodalom a hivatalos politikával érintkezett, és fölkerült az szeriőz könyvek mellé a polcokra, az dr. Kende Péter „A Viktor” című opusának megjelenése és reklámozása volt. Baloldali és liberális körökben már akkor is sokan feszengtek, vagy egyenesen elhatárolódtak (lásd Révész Sándor „Francba a labdával” című kritikáját a Beszélőben), utólag viszont mindenkinek egyértelműen kellemetlen volt az epizód.
A szerző többnyire ott is tanyázik a senki által meg nem piszkált szellemi alvilágban. Azzal – fájdalom – nem tudok mit kezdeni, hogy sajátos trashtartalomként néha ideoda behívják, de revolverirodalmi munkásságának folytatásához eddig támaszt nem kapott. Eddig. Dr. Kende új kötettel jelentkezik, amely „Az Orbán” címet viseli. A kiadója pedig nem más – mély levegő –, mint a HVG.
Ezt is ajánljuk a témában

Számolni kell az összeférhetetlenségi szabályokkal.

Én nagyon sokat hallgattam, hogy mi a méltó a három betűhöz, hogy milyen igényesség, szóhasználat, szerzői kör illik az ikonikus rövidítéshez. Néha vigyorgok magamban, és azt mormolom, hogy hárombetű, amikor valamilyen minősíthetetlen minőségű tartalom jön szembe, de ilyen egyértelmű alászállásra, színvonalesésre, a politikai bulvár bűzös mocsarában való megmerítkezésre még nem volt példa. Mi lesz a következő? Újranyomják Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel remekművét? Kinyomtatják a k*r*c.infot? Filmklubbot szerveznek, ahol végtelenítve az Elk*rtukot vetítik? Vagy hagyják az egész erőlködést a sunyiba, és innentől hetente újságként mint profilazonos terméket inkább a Kacsa Magazint adják ki? Én kérek elnézést.”
Nyitókép: Képmetszet