Út a csúcsfocihoz – Yaakobishviliék nevelőedzője elárulta a titkot a Mandinernek!

Ahogy a Mandiner is beszámolt róla: óriási szenzáció, hogy egy 19 éves magyar labdarúgó, Yaakobishvili Antal pályára lépett a spanyol felnőtt bajnokságban, a La Ligában. A listavezető Girona közel kétméteres belső védője ráadásul olyan teljesítményt nyújtott, hogy meg is ragadhat a legjobbak között. 17 éves öccse, Áron a Barcelona U19-es csapatában véd, és már a katalán sztárcsapat első keretében is többször szerepelt. A magyar édesanyától és grúz édesapától származó, magyar utánpótlás-válogatott tehetségek kis magyarországi egyesületekben szívták magukba a sportág alapjait, mielőtt 2015-ben az MTK-hoz kerültek. Több évig az Angyalföldi Sportiskola és Diáksport Egyesületben (ASI-DSE) nevelkedtek. A labdarúgó szakosztályt vezető Zsimala György mesélt lapunknak a nem mindennapi talentumok korai történetéről.

Dagad a mellük a büszkeségtől?

Természetesen nagyon büszkék vagyunk a fiúkra, bár igazából a sikerük abszolút rajtuk múlik. Azon, hogy ki mennyire veszi komolyan és tesz érte. Volt egy alaptehetségük, de keményen beletették azt a munkát, amit kellett. 

Az idősebb testvér, Antal már kisgyerekként magas, akcelerált volt?

Mindig is magasabb volt, mint a kortársai. Ugyanakkor nagyon jól bánt a labdával, rettentően jól cselezett, és akkoriban a gólszerzés volt a legfontosabb neki is, ahogy a többi gyereknek is. Kiválóan rúgta a szabadrúgásokat már 4+1-es kispályás mérkőzéseken. 

Milyen személyiség volt Antal, illetve ahogy Önök hívták Toncsi?

Csöndes, visszahúzódó srác volt, de nagyon ügyes, technikás, gólérzékeny.

Lehetett látni egy hétéves fiúban, hogy mondjuk élvonalbeli labdarúgó lesz belőle?

Hülyeség szerintem, ha valaki ezt mondja. Ezt soha nem lehet akkor tudni, annyi minden van még egy 5-6-7 éves gyerek előtt. 15 éves kor után dől ez el igazán, amikor jönnek a komolyabb tanulmányok, a lányok, a bulik. Aki képes ezeken túllépni, abból lesz élsportoló. 

Jól tudom, hogy nem is Angyalföldön, hanem Óbudán kezdték a közös munkát?

Igen, a Baráti Bőrlabda nevű egyesületnél edzősködtem, és volt egy nagyon erős csapatunk 2003-as, 2004-es születésű gyerekekkel Óbudán. Yaakobishviliék a 11. kerületben laktak, ott is volt kiemelt együttesünk. A 3. kerületi erősebb volt, ezért a testvérek átjártak hozzánk edzeni, majd meccsekre. Jó pár kerülettel odébb is hordozták őket a szülők, mi pedig még jobb csapattal tudtunk kiállni.

És hogy lett ebből Angyalföld?

Amikor én váltottam, és az ASI-ban folytattam, együtt jöttünk át a gyerekekkel, követtek engem. Nagyon jó közösséget alkottak, és sikeresek voltunk, dobogón végeztünk különböző tornákon. 

Olyan, aki nem ment el osztálybulira, kirándulásra, csak az edzésre koncentrált, megvette a Fehérvár, de pont, amikor kibontakozhatott volna felnőttként, azt mondta, elég volt.

Akkor a tehetség, ügyesség önmagában nem elég?

Annyi összetevő van, ami később tovább viheti vagy éppen nem. Yaakobishviliék esetében voltak szerencsés dolgok, kimentek 2017-ben Spanyolországba, ahol másfajta közegbe kerültek. Kiemelték őket a közegből, és volt olyan tudásuk, akaratuk, hogy meg is állták a helyüket. Nem adták fel, mentek, csinálták, kiválóan összpontosult bennük inden, amire szükségük volt. 

Ön szakosztályvezető és az U9-es csapat edzője. Mit szólnak a mostani tanítványai ahhoz, hogy például hamarosan a Real Madrid, Vinícius Junior ellen is játszhat Yaakobishvili Antal, aki ugyanonnan indult, ahol ők most pallérozódnak?

Beszélgettünk róla, hogy az a srác pont nálam kezdett el focizni. És az öccse, Áron is, aki nálunk esett át a tűzkeresztségen, amikor mély vízbe dobtuk egy tornán. Remekül helytállt, és nagyon öntudatos volt, még elszántabb , mint a bátyja. Ő egyből kapus lett, és olyan akaratos, kitartó és tehetséges volt, hogy látszott, lehet belőle valami. Mindent feláldozott a fociért. A foglalkozásokon odafigyelt, próbálta a hibáit kijavítani. Mindig arra összpontosított, hogyan lehetne jobb, hogyan fejlődhetne. Manapság ez ritka: 100 gyerekből talán, ha kettő ilyen. A mostaniak inkább elkényelmesedtek, annyira nem teszik oda magukat. Teljesen más a habitusuk. Nagyon kevés az olyan srác, aki kiskorában tudja: ő focista akar lenni, akármi is történik!

Nyitókép: Getty Images/Alex Caparros